PULI A KIRÁLYNŐ

 

Ősi nemzet tüzéből,
Kutyánk csahos szívéből,
Szittyák vére csordult,
Pulink neve nem csorbult,
Árpád vére Hej!

Jurtáink mellett már ott volt,
Jószágunk őrizve ült trónt,
Hajtotta őket mindig vadul,
Leste akkor is minden szavunk,

Hiába minden fájdalom,
Népünk hű fiának rágalom,
Századok tiporták sorsát,
Kárpátok gyűrűjébe fogták,
Isten, ki tud még magyarul!

Álmos népe már becsülte,
Az ő útja is volt Verecke,
Abaly mellett nőtt fel Árpád,
Segítette sokat Gézát,

Pogányok tartották,
Kik nem tűrték a papok hatalmát,
Válogatták Dúl vitézek,
Kit Fehérlófiának néztek,
Napfényes világosságot Adjatok!

Kegyes istenek, kegyes szellemek,
Vérét adná értünk ha kellene,
Milyen jó, hogy tartottátok,
Áldozatul nem adtátok,
Szabad magyaroknak kellett ilyen Úr!

Ha a nyájuk elszabadult,
Összeszedte s csípte alul,
Pásztorának büszke bozont,
Koronánkon tiszta torony,

Rabok lettek, majd szabadok,
Ereiben magyar szív dobog,
Ha testvér testvér ellen fordult,
Sötét szeméből a könny kicsordult,
Adj békét Uram!

Az ország összes háborúit,
Túlélte velünk mostanáig,
Megmaradt csillag nekünk,
Tüzet csiholva bennünk,

Levédiától mostanáig,
Dunától a Tiszáig,
Vajk mellett az utat taposta,
Nemhiába hullott a porba,
Nem számít aljas cselszövés!

Dicsőségét máig is hordja,
Lelkében gyötrelmes sorsa,
Mindvégig itt volt mellettünk,
Elveszni soha nem engedtük,
Árpád vére Hej!

Különleges külseje különös,
Bizarr belsővel bűvölő,
Kincsünk kutyák királynője,
Biztos boldog becsülete,

Mit István óta rákentek a századok,
Végre végleg megláttuk a káprázatot,
Magyarok szívében örökké él,
Hiszen magyar ő is akárcsak én,
Isten áldd meg a magyart!