PULI RÓMEÓ ÉS JÚLIA!


A fiú kisfiú volt még, épphogy botorkált, mikor a házhoz került. Kicsi létére egyedül remekül megállta a helyét, viszont a játékban, csínytevésben nem volt más társa, partnere, mint a felnőttek. Nem lett ettől komolyabb és nem lett felnőttesebb, de ő maga is érezte, mintha hiányozna az életéből valami. Beletörődött viszont, hogy ha katonásat játszik, akkor ő maga az ellenfél is, ha babázik, akkor a baba helyett is neki kell válaszolni. Bár el-el csent néhány dolgot játékul a felnőttektől és valójában az igazi szeretetet tőlük kapta meg, megkapott mindent, de többre vágyott. Képzeletében már ekkor úgy érezte, hogy a sorsa, élete másra, ennél többre hivatott. Szárnyalt is mindig, de a felnőttek eszeveszett rohangálásának okát, kölyökmérgét nem értették.

Történt ez egészen addig, amíg úgy gondolták, hogy a kisfiú annyira megnőtt, hogy igazán jó lenne mellé egy kislány. Nem is tudták, nem is tudhatták előre, hogy mit tesznek ezzel, és mi történik! A lánygyerek érkezését talán még bonyolultabb előzmények kísérték, mint a fiú jöttét. Amint viszont a lány betoppant a kisfiú birodalmába eldőlt minden. Jódarabig, napokig egymáshoz sem szólt jóformán a két gyermek. Bár nem húzódtak el külön-külön, mert kíváncsiak voltak a másikra, de a dolgot, a másik hirtelen ott teremtét nem értették. Stírolgatták, méregették, nézegették egymást, és ha csináltak is együtt valamit az arra volt jó, hogy egymást minél jobban megismerjék.

A fiú ekkor már benne volt annyira a korban, hogy a szívében is megmozduljon valami, de a lány csak játszótársat látott benne és a fiú nem volt más, csak ez. Egészen addig tartott ez az állapot, míg a két gyermek teljesen és totálisan össze nem szokott. Úgy megszokták egymást, hogy már szólniuk és jelezniük sem kellett, rájöttek, hogy a másik mire gondol. Kiderült ez abból is, ha valami különös dolgot tapasztaltak és egyszerre indult megnézni mindkettő. A fiú kiskamasszá cseperedett már és a lányban azt a személyt látta, akit neki védenie és óvnia kell. Nem is tudta mire vélni, hová tenni mi ez az érzés, csak érezte magyarázatlanul. Kicsit furcsálta is, hogy a lány az égvilágon semmit nem tapasztal ebből, de akkora jelentőséget azért nem tulajdonított neki. Nem is tulajdoníthatott, hiszen a lánynak sem volt más kerek e világon, mint ő, aki már majdhogynem férfi.

Azt viszont érezték, hogy a kettejük élete olyannyira összefonódott, hogy elválaszthatatlanok lettek egymástól. Mint a Nap és a Föld, mint az Éjszaka és a Csillagok. Voltak alkalmak, mikor bizonyos események folytán egyszer-egyszer megpróbálták őket rövid időre külön-külön rekeszteni, de mindkettőjük meggyőződése volt, hogy ez lehetetlen. A meggyőződést a felnőtteknek be is bizonyították. Nem látott még a nagyvilág akkora dühöt és dühöngést, mikor a fiútól a lányt elszakították. Nem látott még akkora hisztériát a világegyetem, mint amikor a lánytól a fiút elvették. Hagyták is ezután és valamikor valaha csendesen, hallgatag módon így lettek ők ketten egy pár. Talán a Hold volt erre a tanú, mikor a fiú jobb híjján annak magyarázta el mit érez a lány iránt. Serdült már ekkor és a lány is adott neki erre biztatást.

Azok a bizonyos jelek, amik nővé tesznek egy lányt és férfivé a fiút. Beszédes, jól látszó, árulkodó jelek, de csendesek, simulékonyak és hallgatagok. Talán csak egy mozdulat, egy tekintet, egy félre nem érthető apró pillantás. De erről az égvilágon senkinek nem beszéltek a felnőttek előtt, titokban tartották. Vagyis próbálták titokban tartani.

Ahogy az ifjú férfi a lányra nézett, és ahogy a kishölgyé cseperedett lány a fiú társaságát kereste az többet mondott minden szónál. A férfi mélybarna szemével örökké a pillantását kereste, majdha a nő véletlenül is ránézett, akkor óhatatlan kihúzta magát. Még egy biccentéssel a sötét fekete tincseit is hátrébb csapta, hogy az arca a nő számára minél vonzóbb és figyelemfelkeltőbb legyen. Persze a kishölgy belül pironkodva bár, de erről mintha tudomást sem venne nézett a férfi mellé. És talán a gesztenye tincsei mögül a szeme sarkából még figyelte is. Persze, hogy figyelte és tetszett, imponált, amit látott.

Az ifjú közben izmos, széles, erős férfivé változott és párját, a törékeny, kecses nőt, élete választottját elkísérte mindenhová. Mintha a gyermekkor alatt valami láthatatlan kapocs, rövidre engedett póráz húzódott volna kettejük közt és azt a bizonyos távolságot a lelkük mélyén tiltotta volna egy érzés átlépni nem is lépték át. Volt rá példa, mikor társaságba mentek és voltak ott más férfiak és nők is, de ők ezzel nem foglalkoztak, egymás mellől nem tágítottak. Bár az ifjú néha ki-ki kacsintgatott a többi nőre, de a nő tudta jól, hogy ez csak azért van, hogy ő, mint nő tudja, hogy a férfi mellette valóban férfi, akinek amolyan macsó vonzereje is létezik. Viszont nagyon is jól átlátott ezen a macsó szitán, hiszen ha egymás között ketten voltak a férfi olyan gyengéd és figyelmes tudott lenni, mint senki más.
Egyszer aztán elérkezett az az idő, mikor a nő nővé érett anatómiailag is. A férfi óhatatlan, valami különös érzékből fakadóan (hisz ilyet még sosem látott) megérezte ezt. Na attól a pillanattól kezdve a hormonok által vezérelt ösztönök vették át a tettek erejét. Annál is inkább, mert bár szerette volna, de a nőt, aki most lett igazán nő nem kaphatta meg. A tiltott gyümölcs ízének érdekében megmozgatott minden követ. Erejét fitogtatta és próbált a nő közelébe kerülni. Védte és óvta, őrizte minden pillanatát. Nemcsak az alkalmat leste, hanem vigyázott rá, hiszen a nő az élete volt. Nem más, nem akárki, hanem Ő! Ezt be is bizonyította és férfi nőhöz közeledte esetén tanújelét is adta, hogy onnantól tudja meg ország és világ, hogy őket egymásnak rendelte a sors és egyikük sem lehet másé csakis kettejük között teljesedhet be az igaz szerelem.

Mert lehet tilos, még az is lehet, hogy nem szabad, sőt akkor is, ha tiltva van ez így volt gyermekkoruk óta, mikor az óvodás szerelemből kettejük kapcsolata lángoló görög tűzzé változott. Görög tűzzé, melyet nem olthat el sem eső, sem vihar. Nem is oltja, hiszen szerelmük záloga a Nap és a Föld, az Éjszaka és a Csillagok. Előttük kötöttek örök esküt titkon az éj leple alatt. Lehet tilos, lehet szabad szerelmük gyümölcse ha jó lesz ha nem, akkor is szerelemből, szerelemtől fog születni és olyan lesz, mint ők ketten együtt. Hiszen nincs már közöttök te és én, nincs már közöttük egyik vagy a másik..csak ők ketten, együtt kerek és egész.

Így lehet csak elmesélni Boglya és Fánk, Fánk és Boglya történetét!