Munkakutya

 

KUTYA SZÖVETSÉG 2005. DECEMBER

Sokoldalú juhászkutya

A puli munkája a versenyző szemével

 

Farkashegyvölgyi Rapli nevű pulijával 2004-ben a Világkupán munkaversenyt nyert Homolya Ildikó. A következőkben őt kérdezem véleményéről, meglátásairól a puli munkáját illetően.

 

– Kedves Ildikó! Gratulálok az eddig elért eredményeidhez! Már régóta figyelemmel kísérem munkásságod és tevékenységed. Tudom, hogy a puli tartása nálad tudatos dolog. Mégis mondd el nekünk, hogy mi indított e fajta választásához! Honnan a szerelem?

– Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de elsősorban a puli különleges szőre, tehát a külseje tetszett meg. Mellette szólt, hogy őshonos fajtáink közül való. Az igazi szerelem csak ezután kezdődött. A pulit addig csak könyvekből, elbeszélésekből ismertem, de be kellett látom, hogy valóban különlegesen intelligens fajta. Nagyon gyorsan tanul, kiválóan együttműködik a gazdájával, félmozdulatokból is megértjük egymást – ezen a ponton vált szerelemmé a kapcsolatunk.

– Miután a pulit választottad, hogyan vezetett az út a munkához, a képzéshez? Hol és mikor kezdtél el foglalkozni a pulid képességeivel?

– Minden eddigi kutyámmal sokat foglalkoztam, de egy véletlen kapcsán a sors összehozott Pischoff Ferenccel. Tőle igen sokat tanultam, és igen sokat köszönhetek neki. Ő kimondottan magyar kutyafajták képzésével foglalkozik, szakértő módon. Kuvaszokat tart. Az ő emberi és önzetlen hozzáállása, mind a gazdához, mind a kutyához, tartott és folyamatosan tart ezen a vonalon. A másik ember, akinek legalább ennyit köszönhetek, Ábrányi Zsuzsa. Ő az agilityvel ismertetett meg, és rakta le a későbbi sikereink alapját. Mind a kettőjüknek nagyon köszönöm.

– Hogyan vélekedsz, a puli alkalmas-e arra, hogy a munkáját minél szélesebb körben kipróbáljuk és használjuk? Mit jelent számodra a puli?

– A válaszom határozott igen. A pulit nagyon sok területen lehet használni, mint ahogy a történelemben volt is erre példa. Többek között létezett rendőrpuli – úgy tudom, hogy a török rendőrség használta utoljára. A mostani világban, úgy gondolom, a sportkutyázás összes ágában alkalmas a munkára. Többek között a puli ősi mestersége, a terelés is átalakult sporttá; a többi kutyás sport mellett talán ez a legalkalmasabb arra, hogy fenntartsuk a fajtának ezt a hosszú időn át szelektált genetikai örökségét. Számomra a puli mindent jelent, amit a kutya az embernek adhat. Semmilyen más fajtát nem tartanék, csakis pulit. Ezt egyébként kedves kutyás barátaim néha a szememre is vetik. Azt szokták viccesen mondani, hogy amikor pulikról beszélek, csőlátásom van.

– Szerinted miben különbözik a puli a többi fajtától, miben más, mi az, amire a tanítás, képzés során oda kell figyelni?

– A puli nagyon gyors reakcióidejű, érzékeny, pörgős fajta; gyorsan tanul, és soha nem felejt. A határozottság és a következetesség a legfontosabb a nevelésénél. Nagyon rosszul viseli a testi fenyítést. Erre azonban nincs is szükség, ha következetesek és a határozottak vagyunk. Nem hozzáértő, következetlen, ideges ember kezébe nem való. A tűz, amivel rendelkezik, fékezhetetlenségbe csaphat át. Városi tartás esetén feltétlenül figyelembe kell venni a puli alaptulajdonságait. A jó puli mindent terel, ami mozog. Ezért feltétlenül szükséges a harmonikus kontaktus a puli és gazdája között, és a feltétlen engedelmesség a gazda iránt. Ezenkívül nem árt, ha valamilyen elfoglaltságot biztosítunk a pulink számára, mert különben unatkozni fog, és ez nagy büntetés a számára.

– Zizi nevű puliddal már magasabb szintre jutottál, amikor hozzád került Farkashegyvölgyi Rapli. Kérlek, meséld el nekünk a történetét, egészen a 2004-es évig!

– Farkashegyvölgyi Rapli a sors akaratából került hozzám. Valójában egy maszkos fakó pulit szerettem volna, de akkor egy kutyás barátom megkeresett azzal, hogy van nála egy helyes kis szürke. „Nem érdekel?” „De, megnézem.” Kimentem, megnéztem, beraktam a kocsi hátsó ülésére, és elfelejtettem a szép maszkos fakót. Raplival már az elején határozott elképzelésem volt. Karrierjét a Magyar Pásztorkutyás Bemutatócsoportban kezdte, mint a szürke szín reprezentálója. Ez a színváltozat a legritkább ennél a fajtánál, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje bevenni egy szép szürke pulit is a csoportba. Azóta ő is állandó és sikeres tagja a bemutatóknak. Természetesen Rapli megismerkedett a nyájjal, az agility-pályával és a munkaversenyek világával is. Így nyertük meg a 2004. őszén megtartott világtalálkozón, a Magyar Pásztorkutyák munkaversenyén a kölyök osztályban a világkupát. Egyébként Rapli még tanítás alatt áll; nagyon határozott, tűzrőlpattant, igazi terelőkutya, még sokat fogtok hallani róla!

– Tudom, hogy a pulijaiddal számos rangos helyezést értetek el. Melyek azok az eredmények, amelyekre a legszívesebben emlékszel, amelyek a legkedvesebbek számodra? Itt nemcsak a terelésre gondolok, hiszen tudom, hogy más téren is kipróbáltad a pulit.

– Ne vedd szerénytelenségnek, de a vitrinem roskadozik a munkaversenyeken, az agilityben és a terelőversenyeken szerzett kupáktól, érmektől. Mindre nagyon büszke vagyok! Mégis a legkedvesebb számomra a 2004-es világtalálkozón megrendezett terelőverseny, ahol Zizi világgyőztes lett.

– Az elért eredmények tükrében hogyan látod a fajta munkaképességének további sorsát? Szerinted mi a fajta jövőjének útja és záloga?

– Az elért eredmények bizonyítják, hogy a puliból nem veszett ki a terelés képessége, és más, modernebb sportokban is tökéletesen megállja a helyét. Ezt a vonalat kell feltétlenül erősíteni! Úgy vélem, hogy a tenyésztők felelőssége a külső forma mellett a belső tulajdonságok megőrzése. A tenyésztés során törekedni kellene a terelőösztön tovább örökítésére.

– Végezetül azt kérdezem Tőled, hogy mik a terveid az elkövetkezendő években, milyen célokat tűztél ki magad elé? Esetleg foglalkozol-e a tenyésztés gondolatával?

– Egyetlen célom van, a puli munkaképességének megőrzése és népszerűsítése. Ez nem öncél, hanem a fajta szolgálata. Végezetül az utolsó kérdésedre a válaszom: nem, tenyésztéssel biztosan nem fogok foglalkozni, ezt bízzuk inkább az ezzel foglalkozó szakértőkre!


Rasztari