A használat első lépései

  Sikeres nevelés után a következőkben vizsgáljuk meg, hogy aki a Puli képzésére szánja el magát miként kerülheti el a főbb buktatókat. Célom nem a tudományosság és az elmélet síkjára terelt szakírás, arra ott vannak a számtalan, jobbnál jobb szakkönyvek bár szeretett fajtánkra egyik sem illik igazán. Írásom azoknak szánom akik ki szeretnék elégíteni a fajta mozgásigényét és kiaknázni a benne rejlő tartalékokat és lehetőségeket. Szándékomban áll lépésről lépésre végigmenni azokon a nehézségeken és problémákon amiket magamnak kellett és kell leküzdeni Pulimmal, leírni mindazt amit saját bőrömön tapasztalok.

Kiképzésre azért van szükség, hogy a féktelenség, engedetlenség káros következményeit kiküszöböljük és nem azért, hogy társunkat tárgyként kezeljük. Őseink sem engedhették meg a szavukra nem hallgató, önfejű Puli alkalmazását és használatát. Szándékomban áll bebizonyítani, hogy a Puli alkalmas ilyen feladatra és még nem érkezett el abba a helyzetbe mint más fajták, hogy a munka-, illetve küllemvonal teljesen elkülönül. Számunkra csak legyen fontos az, hogy Pulink jól érezze magát.

Az első nehézség a megfelelő kiképző felkutatása aki ismeri a Pulit és tudja hogyan kell zsákmányösztönét felébreszteni. Ha anyagi lehetőségünk és szabadidőnk engedi a bentlakásos iskola helyett kísérjük el Pulinkat minden alkalomra több okból is:

- egyrészt nem tudhatjuk mi történik barátunkkal, milyen bánásmódban részesül és igényeit mennyire veszik számításba / táplálás és gondozás, szőrápolás stb. /
- másrészt megfosztjuk magunkat attól az örömtől, hogy velünk együtt éri el azokat a fokozatokat ami egyre közelebb visz bennünket a kitűzött célhoz
- nem utolsó sorban a bentlakás során szoros kötődés alakul ki Pulink és a kiképző között, gyönyörűen végrehajt neki mindent. Ezután kezdődik számunkra a szenvedés, mert átadva nekünk kiképzett társunkat újra el kell fogadtatnunk magunkat. Kezdhetünk tehát mindent elölről avval a tudattal, hogy így még nehezebb lesz, hiszen „tudjuk, hogy tudja, csak nem tudjuk miért nem csinálja”
- végül a foglalkozások során mi is jobban megismerjük Pulink egyedi természetét és temperamentumát, így könnyebben vezetjük az elérendő célhoz vezető útra. A jó kiképzés során ugyanis nem csak kutyánk tanul meg alkalmazkodni hozzánk, hanem nekünk is szükséges őhozzá idomulnunk /így alkot ember és kutya egy tökéletes összhangban lévő párt/.

Tehát ha mindezeket fontolóra vettük és az mellett döntünk, hogy magunk járunk kedvencünkkel minden alkalomra akkor első alkalommal csak tájékozódó jelleggel kutassuk fel a megfelelő kiképzőt, Pulinkat magunkkal hozva bemutatjuk egymásnak a két felet. Most bizonyára felmerül az olvasóban az a kérdés, hogy mit értek megfelelő kiképzőn, aki a Puli sajátosságait figyelembe veszi. Nézzük tehát részletesen milyen tényezőket kell figyelembe venni: Jó ha olyan emberre bukkanunk aki foglalkozott már a Puli tanításával és tudja, hogyan kell bánni vele.

Minden fajtának, így a Pulinak is megvannak a rigolyái és ezen belül az egyes egyedek is eltéréseket mutatnak. A tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a Pulinál fokozottabban érvényesül az egyes egyedek jelleme. Nagyvonalakban azonban minden fajtáról különböző általánosságok mondhatók el belső tulajdonságaik tekintetében. Most azon belső tulajdonságokat vegyük sorra amikben a Puli különbözik a többi fajtától és amiket a kiképzés során figyelembe kell venni, hogy megfelelő eredményességgel járjunk el.

A Puli évezredek alatt bizonyos fokú önállóságra szelektálódott, így ne várjunk el tőle azonnal mindent elsöprő, teljes odaadással társuló, mindenek feletti parancsvégrehajtást mint mondjuk a német juhász kutya esetében. Megvan benne a szolgalelkű társ, az odaadó szeretet és kötődés irántunk de tudnunk kell megnyitni a kapukat.

Sikereket és eredményt csak valamivel több kitartással érünk el a munkakutyákhoz viszonyítva, de ha az adott állomást elértük már csak gyakorlás és ismétlés kérdése, hogy tovább lépjünk. Ellentétben a közhiedelemmel nem egy szerény értelmi képességű fajtával állunk szemben, sőt kifejezetten bármire képes és megtanítható. Más fajta hívei ezen mosolyognak de hallottunk már engedelmes és őrző-védő Puliról. Későbbiekben ez kifejtésre kerül. Aki pulival akar részt venni ilyen versenyen vagy bemutatón annak fel kell készülnie ezekre az előítéletekre.

Válasszunk olyan kiképző személyt aki az erőszak csekély és megfontolt alkalmazásával váltja ki Pulinkból azokat a kulcsingereket ami minden végrehajtás záloga. Általánosságként elmondható, hogy az erőszakos kényszerítés, durva bánásmód soha nem éri el célját mivel pont abban töri meg a Pulit amiben a legerősebb, az egyéniségében. Kutyánk megmakacsolja magát és „dafke” sem teljesíti utasításainkat. Forduljunk inkább a pozitív megerősítés felé / jutalom, dicséret /, hogy barátunk élvezze is amit csinál és rájöjjön arra ami minden Puli legfőbb vágya, örömet okozni a gazdának. Pulink esetében a negatív visszacsatolások /szidás, fenyítés/ sohasem érik el a megfelelő eredményt. Tereljük társunkat a másik említett irányba.

Tartsuk be a többször, sokszor csak keveset elvet és ne válasszuk az „ egyszerre, tartósan mindent”. Kezdetben csak néhány perc foglalkozás sűrű ismétlése és fokozatos nyújtása visz bennünket a végcél felé. A hosszú ideig történő koncentrációt, összpontosítást a Puli megunja és az addig elérteket is lerontjuk erőlködésünkkel. A beiktatott szünetekben a tanulót „ fel kell szabadítani”, azaz el kell vonni és terelni figyelmét az oktatástól. Ez történhet kedvenc játékszerével /labda, rongy/ illetve egyéb tevékenységgel /szaladgálás, játék, simogatás/. Néhány perc után, mikor már eléggé önfeledten viselkedik kezdődhet újra a komoly munka.

A feladat végrehajtást addig ismételjük és korrigáljuk amíg az tökéletesen nem megy. Csak tökéletesen végrehajtott feladatot rögzítsünk és csak ezután hagyjuk abba a munkát.

Előfordul, hogy Pulinknak rossz napja van. Ilyenkor inkább halasszuk el a foglalkozást és ne erőltessük a feladatokat mert az addig elérteket is leronthatjuk ha kutyánk kedvetlenségét és makacsságát rögzítjük / nem tévesztendő össze ez a parancsok során tanúsított „csak azért sem” viselkedéssel mert azt igenis csírájában kell elfojtani /.

Ne használjuk a más fajtáknál jól bevált fojtó-, szorítónyakörveket /pláne a „szögest”/ mert nem csak a Puli ékes szőrét teszi tönkre és tépkedi le hanem a nagy szőr miatt nem lazul vissza így teljesen értelmetlen, állandó fájdalmat okoz.

Végezetül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Puli igenis alkalmas arra, hogy kiképezzük, igenis képes elsajátítani a megfelelő feladat végrehajtást és a pásztorkutyákra jellemző zsákmányszerző ösztöne mellett rendelkezik védőösztönnel is ami jó kiképző irányítása alatt, egy jó emberi társ mellett fejleszthető, hogy az egyes fokozatokat elérjük és teljesítsük. Remélem a leírtak bebizonyítják azt, hogy a PULI gyönyörű, igéző külleme mögött értelmes belső értékek rejlenek és kedvet csinál ahhoz, hogy egyre többen válasszák ezt az utat. Ki kell próbálni e téren a Pulit és beláthatjuk, hogy alkalmas erre. Ez is bizonyítja és bizonyíthatja azt, hogy akinek volt valaha Pulija az örökre a szívébe zárta, mert nincs csodálatosabb annál, hogy látjuk külső és belső tulajdonságainak fejlődését és ennek részesei lehetünk…