Az őrző-védő Puli

  Bevezető gondolatként az őrző-védő munka történelmi, múltat idéző gyökereire kell utalnunk. Nem csak azért mert ebben az írásban magyarázatra lel, hogy a Puli őrző-védő munkája hogyan kapcsolódik, függ össze terelésével /tulajdonképpen ugyanannak az útnak a két szomszédos sávja/, hanem mert írásos emlékek is bizonyítják, hogy a Puli használati értékeit az egykori csendőrség kamatoztatta. A rendfenntartó munkában viszont a nagyobb marmagasságú és ezzel impozánsabb, tekintélyt parancsolóbb megjelenésű Pulit részesítették előnyben. Nem is hívták másképp az 50 cm körüli és az a feletti marmagasságú Pulit, mint rendőrpuli. A Puli őrző-védő munkában való alkalmassága tehát eképpen bizonyított, de tekintsük át ennek hátterét, illetve szólni szükséges az evvel kapcsolatos speciális tulajdonságokról, adottságokról.

A sorozat első, általános, áttekintő részében megismerhettük a Puli viselkedésbéli, rátermettségi adottságait, amelyek alkalmassá teszik a használatra a klasszikus, ma elterjedt őrző-védő fajták mellett. Ezek a tulajdonságok főleg kanoknál figyelhetők meg jobban, hiszen rámenősebbek, dominanciára törekvőbbek, vérmérsékletüknél fogva fontosabb számukra az erőfitogtatás, a rangsor, támadókedvük nagyobb. Persze ez a tény nem zárja ki a szukák alkalmasságát, de ivarérett kanoknál gyakoribb jelenség. Ezért túl korán, ivarérés előtt őrző-védő munkára csak a legritkább esetben fogható a Puli.

  A hosszú terelési múlt fejlett zsákmányösztönnel itatta át Pulinkat, ami szintén nem elhanyagolható ebben a műfajban, ráadásul ez már kölyökkorban felmérhető, érzékelhető. A Puli használatát mai civilizációnk őrző-védő munkájában viszont számos tény nehezíti, amit figyelembe kell venni.

Sértődékeny, gazdag érzelemvilága következtében kiképzése könnyen elrontható, még könnyebben csődöt mondhat, ráadásul önállóságra törekvő, akaratos jellem. Elegendő egyetlen ballépés kiképzésében és a rossz máris rögzül munkájában. Ez ebben a fejezetben sokkal inkább érvényes tézis, mint a Puli használatának bármely más területén. Sok esetben az őrző-védő ösztön játékos kiváltása csődöt mond és csak önvédelmi, agresszivitást előcsalogató módszerrel „vezethetjük rongyról, hurkáról karra” Pulinkat. Ekkor azonban döntenünk kell. Ha ugyanis játékos, örömszerző módszerrel mindez nem megy, ha csak önvédelmi reakcióval foghatjuk ilyen munkára, akkor bizony Pulink szaknyelven szólva civiles, ami kiállításokon fog problémát jelenteni. Előfordul, hogy a Puli abszolút elkülöníti, elhatárolja ugyanis a játékos rongyozást, a szövethurka fogását, harapdálását az éles őrző-védő teljesítménytől. Sokszor előforduló eset, mikor csak meg nem szólal, hogy „ne a rongyot dobáld, hanem lépj közelebb, vagy gyere te magad”.

  A megidézett történelmi múlt vérébe itatta a tereléssel összefüggésben azt is, hogy az emberrel együttműködjön, azt szeresse éppúgy, mint meg is védje. Érzelemvilága annyira bonyolult és túlcsorduló, hogy gyakori tapasztalat, mikor az ember iránt agressziót abszolút nem mutat csak állatokra, jószágokra. Kiképzésen megfigyelhető körhergelés esetén, hogy kitámad, ugat, esetleg még fogát is csattogtatja, viszont nem a segédre hanem a többi kutyára.

Sajátos terelő stílusának következtében őrző-védő munkája is sajátos. A németesen sarkos csibészmunkába nehezen beilleszthető, eképpen őrző-védő teljesítménye is ízig-vérig magyar. Általában és elsősorban „lábra megy”, ami nem méretének következménye, hanem ősi, a jószágok csánkját csipkedő terelési öröksége. Ha már elértük azt hogy a rongyról átérjen a segédre akkor jön a következő állapot, hogy lábról áttérjen a karra.

Ezért elterjedt vélemény az, hogy amelyik Puli őrző-védőzik az terel is, illetve fordítva….csak utalni szükséges az előző fejezetekben szereplő útválasztásra, miszerint vagy-vagy! A csípkedés tehát a következő sajátossága, vagyis német juhászos, nyílt szembetámadásra a legritkább esetben használható, így erejét egy erőteljes, telipofás fogásba öszpontosító, csibészt elsöprő teljesítményre sem. Sokkal inkább a segédet körbejáró, figyelmeztető vicsorgásokkal, vakkantásokkal tarkított apró csípésekre. Az érem másik oldala viszont, hogy ennek következtében az eresztés elérése könnyebb.

Azonban a segédnek ezek után nincs túl nehéz dolga, hiszen évszázadok alatt halotta a pusztán az ostorcsattogást, ami már-már genetikailag bír számára jelentéssel a segéd eszközét tekintve. Robbanékony-lobbanékony futást igénylő vágya következtében fürkészésre is igen alkalmas, mert a Puli maga a lomhaság élő ellentéte. Csaholókedve megkönnyíti a felugatás elérését a sátornál. Persze ezek mind-mind ereiben csörgedeznek, hiszen tettrekész jellem, birtokán /territóriumán/ belül mindent folyton ellenőriz és ha valami különöset, nem oda illőt, helytelennek ítéltetett dolgot talál akkor ennek a ténynek jócskán hangot is ad.

Végezetül összefoglalva megállapítható, hogy sajátos módon, de alkalmas a fajta őrző-védő munkára, ami mindenképpen hasznos, hogy mozgásigényét kielégítsük, hogy terelő örökségének teret engedjünk, hogy legendás vérmérsékletét kibontakoztassuk, pláne azt kordában tartsuk, levezessük…ráadásul használati értékeivel terelési lehetőségek hiányában a kiképzőpályán ajándékoz meg bennünket.