Mit Miért

Mint utalásaimban szerepel fontos a munkakutya tenyésztés során…sőt a legfontosabb a küllem megítélése, bírálata. A vérbeli munkakutyások szájából mindig hallani, hogy mindez másodlagos egy-egy jó belső tulajdonság értéke mellett. Ez lényegét tekintve így is van csak nem szabad elfelejteni a mit miért elvet. Tudatában vagyok annak is, hogy a használati kutyával foglakozók /igaz sokszor titkon/ törődnek evvel és figyelik az aktuális szabályokat, változásokat. Mert egyetlen dolgozó Puli sem jelenhet meg ápolatlanul egy terelőversenyen, az agility pályán illetve a munkavizsgán. A történet akkor teljes és akkor kerek ha egy jól szereplő, teljesítő kutya küllemében is elismerést érdemel.

Visszatérve a mit miért elvre egy-egy fajta standardja és különösen a Pulié annak jegyében született, hogy a használat során szelektálódott és kialakult külső és belső tulajdonságokat rögzítse. Pulink tehát nem egy tervező asztalán megszületett gondolat megvalósulása, hanem annak standardja a gyakorlat során kialakult megjelenés asztalon történő rögzítése. Aki a standardnak akar minél jobban megfelelni az tehát nem tesz mást mint a fajta rögzített tulajdonságainak próbál eleget tenni.

A küllemi bírálat tehát fontos, munkakutyáknál is nagyon fontos. A bírálatok a leírás tudásának birtokában a közhiedelemmel ellentétben legtöbbször nem a kiállításokon és a tenyészszemléken valósulnak meg, sokkal inkább egy-egy tenyésztő privát műhelyében. A szépségversenyek és szemlék e tekintetben követendő példát, etalon szakmaiságot teremtenek, diktálnak mintegy célt szolgáltatva a tenyésztőknek. Ezért van szükség a saját állomány saját bírálatára. Ez azonban nem mehet másképp csak ha a standardot megfelelően értjük és értelmezzük.

A küllembírálat során tehát a szépség fogalmának elsősorban funkcionális értelmezést kell kapnia túl az esztétikai szempontokon. A beállításon kívül a mozgás közben történő bírálat  is ezt a tényt sugallja. A szépséges Puli tehát a standard szerint anatómiailag jól felépített, izomzata kidolgozottan feszülő, mozgékony és egészséges úgy testileg mint lelkileg. A bírálat során tehát megítélésre kerül az arányosságon, szőrzeten, anatómiai tökéletességen túl a sajátos karakter is.

A külsőleg szép=rosszul dolgozó Puli tévhiedelmének eloszlatására vegyük figyelembe a következőket. Az idegrendszeri hibákon túl az alkati rendellenességek is károsak a munkavégzésre. Csak alkatilag megfelelő Puliból válhat megfelelő munkakutya. A bírálat során pedig a legjobb munkaképességet valószínűsítő alkatot részesítik előnyben. A két dolog tehát egymásnak ikertestvére, kiegészítője.

A tenyészszemle és a kiállítás közötti első különbség, hogy a tenyészszemlén nincs sorrendiség. A bírónak a minősítés során egyforma mércét kell alkalmaznia. Tenyészszemlén nem kifogásolható például egy szoptatás miatt levetkőzött szőrtakaró, míg kiállításon a versenyzőt lényegesen visszavetné helyezésében. A bírálatok során a bíró a tevékenységével a tenyésztést befolyásolja, a tenyésztő szervezet célkitűzéseinek megvalósulását szolgálja. Az a bíró jár el helyesen aki minden hibát felismer, felderít és minden előnyt felmér, majd a hibákat és az előnyöket rangsorolja. A fontosabb tulajdonságokat állítja előtérbe és összeveti a hibák és erények fontosságát. Ez alapján alakul ki a szereplő Pulik értékrendje mely sorrendiség adja a végeredményt. Egy bírálat nem lehet túl hibafeltáró de túl magasztaló sem.

A bíró munkája nyilvánosság előtt zajlik és döntéséért ő a felelős. Szerencsére egyre kevesebb esetben találkozunk titokzatoskodással. Az igazi bíró tekintélyét nem csorbítja ha a közönségnek megmagyarázza a hibákat és felhívja a figyelmet az előnyösségekre. Így válik egy bírálat kiválóan alkalmas az ismeretterjesztésre. Így ismerhető meg a legjobban a mit miért. Minden tenyésztőnek, a munkakutya tenyésztőnek is fontos az, hogy tudják meg mely tulajdonságok kívánatosak, fontosak, mely hibák súlyosak, lényegesek. Arról nem is beszélve, hogy egy hangos bírálat a ringgibiceket is gyéríti…sőt szubjektív vélemények helyett objektív döntést kölcsönöz.

Tanúlságként ha kissé nyersen is hangzik de igaz…minden kutyában van hiba és hibátlan kutyák nem születnek csak a mesében. Másrészt az az ember aki nem kíváncsi a saját kutyája hibájára az nem tenyésztő! Igenis a hibákból tanulunk, az visz bennünket előrébb a fejlődés útján. Ha valaki a reálisan felmért hibák /nem rendellenességek/ elmondását nem segítő szándékként fogja fel hanem megsértődik az álomvilágban él, a saját kutyája álomvilágában. Természetesen egy kutyát a hibáival együtt kell elfogadnunk és saját magunk szeretnünk vagy nem szeretnünk. Mivel minden tenyésztő elképzelése más, mivel minden ember, minden tenyésztő mást tart fontosnak saját értékrendje szerint ezért a hibákat, kedvezőtlenebb dolgokat is eltérő módon állítjuk rangsorba és veszük figyelembe saját tenyésztői munkánk során. Megpróbáljuk a dolgokat összefésülni, reálisan és globálisan látni oly tekintetben, hogy a leendő párosítást illetve az utódok számára hozott saját kant is ezek szerint válasszuk meg. Messze menő következtetéseket levonni egy kölyök viselkedéséből, külleméből levonni nem lehet de az árulkodó jelek számunkra pozitív utat mutathatnak. Hozzá kell tennem, hogy a meglévő, nem tökéletes dolgok ellenére örömmel tölt el mikor józan kritikus véleményeket kapok…Mert megpróbálva globálisan gondolkodni, a javítandó tulajdonságok kedvezőbbé tétele alapján szükséges a pároztatásokkor a kanokat megválasztani…Evvel még erősíteni lehet a szemnek erősítendő dolgokat illetve a saját kan azokban a tulajdonságokban lehet gyengébb melyeket szukánknál, annak vonalánál dominánsnak, jól öröklődőnek ítélünk…A leendő kan szintén azokon a színtereken legyen erősebb amiket javítandónak ítélünk. Senkinek nem lehet célja egy mindenki számára tökéletes kutya kitenyésztése annál az egyszerű oknál fogva mert lehetetlen.

Sokkal inkább minden igazi tenyésztő törekvése egy saját arculat kialakítása…túl azon, hogy számára mely tulajdonságok fontosak és melyek nem…egy olyan arculat ami lehetővé teszi, hogy az általa kitenyésztett kutyák miben és mennyiben mások, esetleg jobbak mint a többi tenyésztő kutyái…és evvel a választott fajta történelmében, tenyésztési történetkövében maradandó, kitörölhetetlen lenyomat, emlék lerakása, bevésése…a fajta fejlődésének evvel történő elősegítése, útravaló hozzáadása.

Végezetül az a bíró aki egy kutya időben lényegesen eltérő bírálati lapján ugyanazokat a javítandó dolgokat találja meg és írja le…az a bíró aki vonal szinten ugyanazokat a hibákat, jellegzetességeket fedezi fel…az a bíró aki mindezt elmondja a kérdezőnek, kiállítónak, tenyésztőnek, érdeklődőnek, nekem az nagymértékben segíti a fajta fejlődését…aki képes hangos bírálatra…aki egy kölyöknél ugyanazokat a jellegzetességeket fedezi fel mint annak apjánál és nagyapjánál…akinek nem minden a szőr hanem igenis számít a vérmérséklet…aki megnézi a kutya jármódját és szögelléseit…Azon bíró előtt a lehető legmélyebben meg kell hajolni, annak tudása számunkra igenis mérvadó, annak a véleményét fogom kikérni bármi problémám van…és tegyük hozzá populáció szinten a fajta fejlődésének minőségi javulását ezek a dolgok szolgálják…Ez a fajta érdeke!