STANDARD ÉRTELMEZÉS

Nézzük tehát sorban, menjünk végig együtt lépésről lépésre a hivatalos standardon. Értelmezzük a fajtaleírásban rögzítetteket a szó szoros értelmében úgy, ahogy írva van. A teljesség igényét szem előtt tartva nem csak a standard, hanem annak hivatalos magyarázatával is együtt haladva, összevonva, globálisan értelmezzük. Tanulságul indíttatásként szóljon itt egy idézet a hivatalos standard magyarázatból:
„Minden ország felelős a saját fajtáiért. Érthető tehát, hogy a világ minden táján tőlünk várják fajtáink formálását, a tenyésztési irányzat megfogalmazását.”

Általános jellemzők

A rögzített élénk vérmérséklet, tanulékony jellem lényegét már korábban említettem. Viszont, ha a standardban rögzített tulajdonság akkor vizsgálni, bírálni szükséges. Az ez irányú szelekció megítélésem szerint halaszthatatlan.

  1. Az arányokat célszerű mozgásban megítélni. Viszont az arányok mozgásában történő vizsgálata sok tényező által befolyásolt szempont. Köztudottan a haladási sebesség növekedése a törzs optikai nyúlását okozza, illetve a helyes nyakszögellés is eltolódik, de ezek később ismertetésre kerülnek. Mindenképpen elengedhetetlen a bírálat mozgás közben, hiszen annyi minden másról tájékoztat. Véleményem szerint azonban pont a kevesek közül az egyik szempont, mint az arányok megítélésére nem igazán alkalmas.
  2. A standard szerint a Puli kissé szikár, ugyanakkor a magyarázat szikár izmosként említi. Ezt meghazudtolva viszont szerepelnek olyan paraméterek amik másra engednek következtetni. Példaként a mellkas szélesség: marmagasság arányát említeném, valamint a szinte kocka, rövid, széles, széle-hossza egy leírást. Ez az arány egy szélesebb mellkasú, zömökebb kutyára következtet.

A Puli szikárságának megtartsa a fajta szervezeti szilárdsága, mint konstitúciója szempontjából óriási jelentőségű. Ennek érdekében tehát nem kérdés, hogy melyik utat válasszuk, a szikárság módosítását, vagy a standardban megadott méretarányok változtatását. A testméretek egymáshoz viszonyításának a szikárságot kell tükröznie.

Fej:

  1. A fajtaleírás a következő képpen fogalmaz: az agykoponya kicsi és finom. Ha megvizsgáljuk a fanghossz/fejhossz 3,5/10 arányát más tűnik elő. A tenyésztők különös gonddal ügyelnek erre, azonban le kell szögeznünk, hogy a Puli megjelenésében, arányosan az agykoponya a fej arányain belül is jól fejlett. A nagy jelzőt tehát nyugodt szívvel használhatjuk, mert a leírásban magáról a Puliról van szó. Igaz, hogy méretében más fajtákhoz viszonyítva az agykoponya kicsi, de az egyediség tükrében, pláne magát a fejet tekintve jól fejlett.
  2. A fül eredését a standard a külső szemzug vonalában határozza meg. Lekerekített V alakjának alsó csúcsa a belső szemzug vonaláig ér. E szerint a mellékelt ábra szemléltetésével több kérdés vetődik fel.

Ha a szemek nagysága arányos akkor a leírtak szerint a Puli füle nagyon kicsi. A megfelelő nagyságú fül vagy óriási szemeket szükségeltet, vagy erőteljesen ferde metszést. A szem nagyságáról utalás a leírásban nem szerepel. Nem lehet cél feltűnően nagy, eltolódott arányú szemek kitenyésztése, éppúgy nem a túlzott ferde keleties metszés (pl.: Chow-Chow). Több egyed vizsgálata során tapasztaltak szerint a fülnek a megfelelő nagyság és a szem arányainak érdekében az álszögletig kell, szükségeltetik érnie.

  1. A magyarázat szerint a szem enyhén elkeskenyedő metszésű. Ez szerintem hibás fogalmazást takar. A szem metszésvonala egy képzeletbeli egyenes a két szemzug között. Egy vonal ami nem tud elkeskenyedő lenni. Helyesbítés után az én fogalmazásomban és értelmezésemben a szemzugok enyhén elkeskenyedőek.
  2. A fül ideális esetben, izgalmi állapotban sem mozdul hátra. Véleményem szerint evvel elveszik a fül mimikájának egyetlen megmaradt relikviája. Tenyésztői berkekben mindenki tudja, ráadásul értékeli is a fül ezen tulajdonságát. Mikor Pulink rossz fát tesz a tűzre, elcsen valamit, illetve közvetlen elénk ülve csodálóan felnéz ránk, produkálja ezt a fültartást. Mindegyik Puli. Valóban tenyésztési célnak kell lennie a könnyű és mozgékony fül kiszelektálásának, de ez elsődlegesen mindig a fülek előre történő mozgására irányul.

Maradjunk még kicsit a Puli fejének jellegzetességénél, de ez fogalomtisztázásokat szükségeltet. Véleményem szerint ezek tisztázására a standardban is szükséges. A fej alakulásából a korra, vérmérsékletre, szervezeti szilárdságra értékes összefüggések ismerhetők fel, sőt a fej az összbenyomás, a kedvező megítélésének is fontos feltétele.

A fejtető, a homlok szélessége elengedhetetlen. A keskeny fejtető a túlfinomodás jele, de utal az agykoponya, az agyvelő gyenge fejlettségére. A széles koponya alatt szélesebb az álkapocs, tágabb a torokjárat. A vakszemek teltsége a szövetek rugalmasságát jelzi. Öregséggel tehát fokozatosan beesnek éppúgy, mint rendellenesség, idült betegség esetén is. A kicsi burkolt szemek durva szervezetre utalnak. A bennülő, apró szemek disznószemek, a nagy tág szemek bivalyszemek. A csókaszem rossz természettel való összefüggése vitatott, inkább a hideg tekintet jelzéseként fogható fel.
A toroktájnak szélesnek kell lennie, az állkapocságai megfelelően távol álljanak.

A standardban leírást a fejtűzésről sem találunk, miszerint:
Magas a fejtűzés, ha a nyakszirt a tarkó felett található, középmagas ha vele egy magasságban van, alacsony ha a tarkó magasabban van mint a nyakszirt.

Nyak:

A magyarázat értelmében a magas vagy alacsony nyakillesztés csökkent mozgási képességet von maga után. A nyakszög, azaz a nyak illesztettségének változása viszont nem más, mint maga a mozgás elősegítése. Ennek értelmében gyors, nagy iramú mozgásnál közel vízszintes, rövid lépéstávú, lassú mozgásnál, fordulást feltételező sebességnél meredekebb szögű, hogy a végtagok által diktált tempót, illetve a test haladási irányát, sebességét elősegítse. A helyes nyakszög megítéléséhez tehát fontos, hogy beállításról, futásról vagy lépésről van szó.
Az alacsony, középmagas nyakillesztés mellett fontos említeni a tarkó merevségét, ami a fej mozgékonyságát befolyásolja.
A nyak izmoltsága szerint lehet ívelten izmos, gyér izomzatú hattyú, meredek, azaz szarvasnyak. A karcsú nyak a fejnél vékony, a mellkas felé fokozatosan vastagabb. A deszkanyak hosszú, izomszegény, keskeny. Disznónyak a rövid, fejnél feltűnően vastag nyak. A terhelt nyakon a felső élen zsírréteg rakódik le. A hattyúnyak magas illesztésű változat, ami mélyen tűzött fejjel párosul és puha, laza háttal jár, a mozgás pedig nem lesz elég térnyerő. A kakasnyak rövid, vastag, magasan illesztett.
A szarvasnyak nem más, mint fordított nyak, a felső él majdnem homorú, a torokél domború, a tarkó ettől feszes, a legendás fordulékonyság veszélybe kerül. Fontos szólni a nyakillesztés eredésének mivoltáról miszerint a magas nyakillesztésnél a felső él a mar legmagasabb pontjából indul, alacsony nyakillesztésnél a torokél mélyen a szügyből indul, illetve a felső él és a mar közötti mélyedés az ún. baltavágás meglehetősen nagy.

Törzs:

Gyakori típushiba a megnyúlt törzs. A kígyózó járás mellett szükséges említeni az oldalnézetben észrevehető hullámzásról. A kígyózó, ráadásul hullámzó felső vonal teljesen gazdaságtalanná teszi a járást, mozgást.
A standardban azonban szerepel egy megfogalmazás, ami nem egyértelmű, nem értelmezhető kellő pontossággal. „A marból bocsátott egyenes a mell elülső részét annak legmélyebb pontján érinti”? Ezt megmagyarázni, értelmezni lehetetlen.

Mar:
Fontos a hosszúsága, izmoltsága a következők miatt

  1. a mar a hátizmoknak nyújt hosszú emelőkart
  2. a lapocka jó dőlésével, izmoltságával jár együtt.

A púpos mar rövid, magas. A kerek mar rövid, de alacsony. Süppedt, ha a mar a lapockaporcok közül nem emelkedik ki. Az éles mar magas és izomszegény.

Mellkas:
A standardban utalás a szügy és szegytájékra nem található. E két testtáj fontossága mégis elengedhetetlen. Fontos, mert szélessége nem csak a végtagállást befolyásolja, hanem a mellkas bemeneteli kapuját jelenti. A széles szügy tág bemeneteli kaput eredményez és az elülső végtagok kellő távolságát. A szegytájék izmoltsága, szélessége a szívtájék teltségét, a mellkas kellő tágulását segíti elő, ami mindenképpen szükséges. A tüdő, a szív erei, a nyelőcső és a légcső mind a szügyön haladnak keresztül, szűkössége káros tehát szinte mindenre.

Összefüggésekben vizsgálva bírálatát, ha mély a mellkas, akkor hosszú a lapocka. Ha hosszú a szegycsont, akkor jó a mellkas tágulása és hosszú, magas a mar. A standard magyarázat szerint a hordó mellkas dülöngélő mozgást, szűk, üres szívtájékot eredményez. A fogalomtisztázás érdekében szükséges meghatározni a hordó mellkas jelentését. Ez a típus kevésbé a mell elülső részére, inkább kimeneti kapujára vonatkozik. A hordó mellkas tehát a rekeszizom szűkülését, az utolsó bordák tájékának kicsinységét jelenti.
Ez a hiba a légzés kapacitását csökkenti, vagyis a tüdő tágulási lehetőségét a rekeszizmon túl a máj és a belek felé. Eképpen a szívtájékhoz, illetve az elülső végtagokhoz semmi köze.
Sokkal inkább a fűzött mellkasnak, ami a váll mögött a törzs körül összeszűkült. Az összeszűkülés a váll mögötti bordázat izomzatára is vonatkozik értelemszerűen. A szűk bordázat teszi üressé a szívtájékot, de ehhez még hozzájárulhat a könyök fejlettsége. A fejlett könyök okozta, üresnek tűnő szívtájék azonban nem hátrány mert ekkor szabadabb a vállizület. A szügy vonatkozásában lényeges említeni két előforduló hibát. Kakasszügy esetén a váll hátratolódik, a szügyizmok a vállbúb elé tolódnak. Sólyomszügynél a mellcsont a vállbúbok elé tolódik. Puli esetében szükséges a szegy izmoltságát vizsgálnunk tapintással. Elölről megvizsgálva a lefelé domború szegy a kívánatos, mert a homorú szegy a vállbúb izomtömegének kötöttségét okozza.

Has:
Hátrafelé fokozatosan húzódik fel a standard szerint. A régebbi fajtaleírásokhoz viszonyítva ez változás, hiszen a régebbi standardok szerint a gerincvonallal közel párhuzamos. Az új megfogalmazás mindenképpen a szikárság előmozdítását szolgálja. A két végleten túl a szalmahas és az agárhas éppúgy hiba.

Hát:
Az utolsó marcsigolya és az első ágyékcsigolya közötti távolság. Sokszor megfogalmazott Puli esetében a hosszú hát, sőt a standard már óvatosabban fogalmaz, miszerint a hát középhosszú. A rövid hát kívánalmát mindenképpen el kell felejteni. A definíció azért fontos, mert a hát alatt magát a mellkast találjuk. A rövid hát alatt rövid a mellkas. A rövid hát teherbíró, de feszes, abszolút nem kívánatos teljesítménybeli okok miatt. A rövid mellkas kísérő jelensége, hogy a Puli mozgás közben bevág az elülső lábába.
A törzs kívánatosnál hosszabb mivoltát tehát az ágyék okozza.
A mellkas szélességi méretéről szükséges még szólni néhány szót. A hát szélessége fejlettebb, szélesebb izmoknak ad helyet és alatta a mellkas is tágasabb.

Ágyék:
A fajtaleírás rövidségét rögzíti, de szélességéről és egyenességéről nem szól. A jól alakuló ágyék a hátsó végtagok jó zártságát, jó kötést eredményez. Fontos tehát a széles, egyenes ágyék. Az éles és a ponty ágyék hiba, éppúgy, mint a roskadt, horpadt, mely a farbúb előtt besüpped.

Far:
Standard szerint rövid, enyhén lejtős. Ezen felül fontos még a szélessége, mert a hátsó végtagok erejének nagyságát adja. A magyarázat és részletezés szükségelteti az egyes faralakulások elemzését. Az egyes típusok szerint ez a tájék mutatja a legnagyobb változatosságok, mégis oly kevéssel elsiklunk felette.
A barázdált far esetében a farizmok felülete magasabb a gerincnél. A tojásfar a tompornál szélesebb, mint a csípőnél. A dinnyefar tojásfar sekély barázdával. Az almafarnál a farok mélyez tűzött, a far széles és elgömbölyödő. Az ormos far izomszegény és a gerincnél kiemelkedő. A vízszintes farnál az ülőgumók a külső csípőszögletek magasságában vannak. Ebben az esetben gyenge az alátámasztás és nyitott a csánk. A kecskefar rövid, de keskeny és izomszegény. Pulinál lényeges és gyakori hiba a túlnőtt far. Szemrevételezésnél a faroktartás becsaphat, de tapintáskor biztos jel, ha a farbúb magasabb a marnál farok nélkül. Fontos megemlíteni, hogy az első két farokcsigolya még a farhoz tartozik.

Farok:
A standard magyarázat szerint a faroktartás ágyékra bomló. Abban az esetben, ha a farok helyesen hordva túlér a keresztcsonti tájékon túl hosszú farokról beszélhetünk. A túl hosszú farok egyértelmű jele a kereszttájék előtti ágyék elérése. Pulinál gyakoribb hiba a túl rövid farok. A farok rövidségét azonban az is okozhatja, hogy genetikailag annyira helyesen hordott, hogy a felső farokizmok lényegesen rövidebbek a farokrépa alsó izmainál. Ennek következtében erőteljesen kunkorodik, szinte kibonthatatlanul, kinyújthatatlanul Pulink a kereszttájékon hordja és a rövidnek látszó kinézetet ez okozza. Le kell szögezni, hogy a stabilitás ebben az esetben kategóriákkal jobb, mint a szimplán keresztre záró farok esetében. Lényeges továbbá, hogy a ferdén hordott farok bizonyítottan fejlődési rendellenesség.

Végtagok

A fajtaleírás szerint a mancsok rövidek, gömbölydedek. A rövid mancs azonban sohasem lehet kerek. A rövid, gömbölyded mancs anatómiailag macskamancs, ami lényeges hiba. A macskának kerek mancsra a sajátos jármódja és ugróképessége miatt van szüksége. A tökéletes mancs kutya, így a Pulis esetében is ovális alakú.

Elülső végtag:
Legfelső része a lapocka, melynek gerinchez viszonyított állásáról csak a ferdeség kívánalma található. A régi standardban a lapocka és a felkar közötti szög 90 foka 110-re változott úgy, hogy a felkar és az alkar közötti szög megmaradt 120 fokosnak.
A mellékelt ábra a két esetet szemlélteti.

Jól látható a rajzon, hogy a felső megnövekedett szög vagy az első végtagok előre állítottságát eredményezi, vagy maga a lapocka, így a mar is a kívánatosnál előbbre tolódik. Azon túl, hogy a test súlypontja a kelleténél előbbre helyeződik a mar süppedt lesz, illetve látszólagos rövidnyakúságot okoz. A lapocka és a felkar által bezárt szög a Puli híres ruganyosságát, pattogó, szökdécselő mozgását is károsan befolyásolja. A meredekebb lapocka által a lépéstáv hosszabb lesz, miáltal a Puli aprózó járása elvész. A Pulinak jellegzetes jármódja az az eset, mikor egy-egy pillanatban gyakorlatilag egyetlen végtag sem érinti a talajt. Ez azonban jó „felső rugót” szükségeltet. A jó végtag ruganyosság igényli a kisebb vállszöget. A kelleténél nagyobb vállszög tehát hibát hibára halmoz az elülső végtagnál, a mozgásnál, testtartásnál és egyéb tájékoknál, mint a mar és a nyak.
A felkar vonatkozásában a standardban szereplő mondatot szemlélteti az ábra 3. része, miszerint a felkar párhuzamos a test hossztengelyével. Ebben az esetben a súlypont már károsan előre kerül, a lapocka szinte nyak nélküliséget eredményez, a Puli maga alá állított lesz. Véleményem szerint a felsoroltak egyike sem kívánatos.

Hátulsó végtag:
A standard szerint a medence és a comb közötti szög 110 fokos. A medence és a gerincoszlop közötti viszonyról a far enyhén lejtős mivolta következtetni enged. A csípőszög tágabbá tétele úgy történt, hogy a térdszög nem változott, a combcsont és a lábszár között megmaradt 110 fokosnak.
A szemléltető ábra jól tükrözi, hogy az ülőgumót és a csánkot összekötő egyenes, azaz a hátulsó végtag hossztengelye ferde, a Puli hátraállított. A hátraállítottságot még tovább fokozza a lábszár hosszú kívánalma. A hosszú lábszár azt a beállítási esetet okozza, mikor tulajdonképpen a csánkig a heyeződéssel, talajra merőlegességgel minden rendben, ám a láb csánk alatti része párhuzamosan a végtag felső részével, de mégis kilóg, kintebb helyeződik a törzs tömbjéből. Gyakorlatban ezt kitámasztó viselkedéssel magyarázzák, de ez nem más, mint hosszú lábszár.

A rögzített végtagleírások ellent mondanak a mozgás tökéletes leírásának, sőt a standard többi részének is. A tágabb csípőszög ráadásul még jobban fokozza az elülső végtagnál már említett súlypont előre helyeződést annyira, hogy a Puli halmozottan szinte orra bukna.

Színváltozatok

A fajtaleírás részletes és átfogó, viszont nem szerepel benne az egyed színének egyöntetűsége. Eszerint nem kívánalom az egyszínűség, mert utalás erre nem található. A régebbi leírások a szürke temérdek változatát említik, az egész testre kiterjedő szürkülés a rögzítettek szerint nem szükségeltetik.
Az ujjak közötti fehér tűzöttség nem hiba. A lábak szürke tűzöttségéről nem esik szó, éppúgy mint a far, farok fehér és szürke tűzöttségéről. A rozsdavörös, avit árnyalat megítélésében a standard enyheséget kíván, a magyarázat már természetes jellemzőként ír erről. A minél mélyebb fekete árnyalat keresése véleményem szerint domesztikációs, kultúr-kitenyésztettségi, sporttenyésztés által szabott kívánalom.
A maszkos fakók egyes árnyalatairól sem a standardban, sem annak hivatalos magyarázatában nem esik szó. Eszerint lehet bármilyen, a gyakorlatban a tejfölszíntől az ezüstös tónuson át a sárgás alapszínen keresztül a zömében fekete árnyalatig fordul elő. A színváltozat leírása méltatlanul kevés, ugyanakkor a feketék és a fehérek jól behatároltak. Az előfordulás variációinak /sárga vagy szürke alap/ sokasága szükségelteti a fő iránymutatást, mert később ez problémákhoz vezet. A kiállítások bírálata a sötétebb maszkos fakók prioritását mutatja, ez azonban rögzítve nincs.  A szürke színnél ez még rosszabb, miszerint a színváltozat leírása egyszavas.

Kizáró hibák:

  1. A standard szerint hiba minden leírt ponttól való eltérés. Véleményem szerint ebben az esetben a fajtaleírásban rögzített általam említett szempontokat mindenképpen át kell értelmezni.
  2. A standard színhibákat említ, ugyanakkor a színek leírása nem teljes és nem részletes.
  3. A standard magyarázata itt említi kettőnél több P1 fog hiányát, maga a leírás ezt nem tartalmazza.
  4. A mélyfekete szín keresésénél a domesztikációra, a kitenyésztés csiszolódására már utaltam. Ugyanez vonatkozik az M fogak hiányára is. Az elismert, akkreditált szakirodalom, genetikusok szerint az M3 fog hiánya nem más, mint az adott fajta domesztikációja, a háziasodás tökéletesedése. Ez igazolja az a tény is, hogy semmiféle funkcionális szerepe az M3 fognak nincs. Álcsonti megfelelősége „felső párja” nem található. Mivel a Puli háziasítása, tenyésztése évszázadok óta folyik, így M3 foghiánnyal egyre gyakrabban kell ezentúl számolni. Örökletesség szempontjából bizonyított, hogy a többi fog örökletes hiányát nem okozza. Éppen ezért lényegesen szigorúbb működési rendszerű tenyésztő szervezetek nem foglalkoznak hiányával, sőt nem tekintik hibának még sokkal fiatalabb történelmű fajták esetében sem.

Természetesen az általam leírtak lajstroma korántsem teljes, hiszen a teljes, korrekt fajtaleírások mindegyike az egyes testtájakat külön-külön és egymással összefüggésben is ismerteti, részletezi.
Nézetem és véleményem pusztán a Puli, mint szeretett fajtánk standardjának egyes pontjain vonul végig a minél nagyobb tökéletesség érdekében.