A standard funkcionális magyarázata

A hivatalos standard megfogalmazásában szereplő konkrét, pontos definíciók magyarázatot igényelnek nem csak a laikusoknak de hozzáértő, tapasztalt embereknek is. Evvel az résszel kívánom a hiányosságok által keletkezett űr egy részét kitölteni. Célom mindevvel pusztán annyi, hogy a kiállítások során kialakított bírói bírálatok nemértését csökkentsük, illetve a laikusoknak is kellő információt nyújtsunk a megértéshez, az elvárásokhoz. A standard funkcionális értelmezése tekintetében utalni szükséges az egyes bírálati szempontok használati jelentőségére. Mivel megsérteni és hátrányba hozni senkit nem akarok ezért rajzokkal illusztrálom mondandómat. A kiegészítést, szakmai korrigálást a többiekre bízom. Nem okoskodni szeretnék, sokkal inkább megérteni mindazt ami a Puli tartalma, ami a szőr mögött van.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
A küllembírálat a közhiedelemmel ellentétben már a ringbe lépéssel megkezdődik. Mialatt a sorszámellenőrzés, azonosítás megtörténik már a Puli viselkedésének alapvető vonásai megfigyelhetők. Ringbe lépni tehát tudni kell, mert lehet Pulink nyugodt, kiegyensúlyozott de ideges, bizalmatlan...sőt reszketően félszeg is. Alapvető, hogy a Pulival csak megfontoltan, nyugodt mozdulatokkal szokás viselkedni. Így a szokottnál idegesebb kutyára a kimért de határozott mozdulatok nyugtatóan és közömbösítően hatnak. A bírálat csak ezekkel lehet reális. Sok esetben a harapósságot bizony tudatnunk kell és a Puli esetében ezt mindenkor komolyan kell venni. A bátor de nyugodt, kiegyensúlyozott Puli mindig okkal és szemből támad és ennek a bíró hirtelen mozdulatai is kiváltói lehetnek. A félelmében támadó, ideges kutyára viszont maga a bíró lehet jó hatással nyugodtságával. Az első benyomás tehát számít, igenis számít a felvezetett Puli megítélésében. Kialakul a bíróban egy kép a jellemvonásokról. A használati Puli esetében a kiállításon sem hagyható figyelmen kívül az idegrendszer, a környezethez való viszony és viselkedés. Győztes sohasem lehet egy őrülten tobzódó, tajtékzó, agresszív, pánikoló Puli. Egy kiegyensúlyozatlan kutya küllemét képtelenség reálisan elbírálni. Az állandóan kitörő, esetleg laposkúszásban közlekedő Pulira joggal mondják „nem mutatja magát a ringben”. Az állandóan feszülő póráz megváltoztatja a testtájak formáit, a Puli súlypontja vagy túl előre vagy túl hátra kerül. Ráadásul a felvezetés során a mozgás sem lesz szabályos. A félszeg kutya a jószemű bírót nem téveszti meg hiszen mozgása csak dinamikusnak tűnik de a faroktartás és az összehúzott testtartás árulkodó jel. A kiállítások valójában tehát szépségversenyek, de lehet szép egy agresszív vagy egy szinte maga alá vizelő Puli?…legendás vérmérsékletére emlékezve pláne nem.

A FELVEZETŐ:
Elérkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz, a Pulinkat felvezető személyéhez. A Puli bírálatában profi handlerekkel nagyon ritkán találkozunk. Ezért kell szót ejteni ennek fontos vonatkozásairól. Általános szempont, hogy a bírálati eredményt a felvezető személye nem befolyásolja…de viselkedése igen. Legalapvetőbb követelmény, hogy a felvezető részleteiben ismerje a felvezetett kutya viselkedését. Tudnia kell mikor mit kell tennie, hogy az adott Puli a lehető legjobb formáját mutassa. Mikor kell rászólnia, biztatnia, esetleg mozdulnia. A bírálat teljes ideje alatt elválaszthatatlan kontaktusban kell lennie a felvezetett Pulival. Ugye egybecseng a szöveg a kedves olvasónak a dolgozó, munkára született Pulival való bánásmóddal…nem véletlen. Ezért vannak óriási különbségek felvezetés és felvezetés között. Másik szempont, hogy a felvezetett Puli szerepeljen, ne a felvezető…a kutyát kell bemutatni úgy, hogy se többnek se kevesebbnek ne látszódjon. Egy „rossz” Pulit a legprofibb felvezető sem tud győztessé tenni, de ismernie kell az előnytelen tulajdonságait a legmesszebbmenőkig. Így lehet elérhető, hogy egy kiváló egyed ne kapjon kedvezőtlenebb bírálatot mint maga a valóság. Alapjában véve a bírálatok következményéért soha nem a bíró a felelős és hibás. A bíró a körben egyedül hozzáértésére, felkészültségére számíthat.
Pont ezért kutyával foglalkozni akár szépségversenyen, akár a gyakorlópályán csakis sportszerűen, fegyelmezetten lehet. A bíró tehát viselkedésében is megvizsgálja a felvezetett Pulit, általános képet alkot annak jellembéli hovatartozásáról is és ezt a képet hasonlítja, veti össze a standardban rögzített ideállal.
E pont befejezéseként essen szó a kiállítási, versenybéli kultúráról. Sajnos a mai magyar kinológiai érdekvédelem nem tart ott, hogy minden téren megvédje a bíró személyét, jogait az atrocitásoktól. De a demokrácia korában élünk és amellett, hogy szabad bíróválasztás lehetséges, néha túlkapások fémjelzik a viselkedni nem tudó felvezetőket. Az etikai írott és íratlan szabályok megkövetelik, hogy az adott bíró döntését mindenkor eltűrjük már csak annál az egyszerű oknál fogva mert ő a szakember és mi azért vezetjük elé Pulinkat, hogy saját, egyéni, szubjektív megítélésünkről objektív, reális iránymutatást adjon. Aki a kör széléről bekiabáló, fennhangon, közmegbotránykodást okozó módon véleményt nyilvánít az nem a bírót hanem saját magát minősíti…túl ezen a maga által választott fajtát járatja le, okoz sérülést, hibát annak közvéleményében. Fejlett kultúrákban részletes szabályozás rögzíti mind a bíró mind a felvezető elsősorban kötelességeit és csak másodsorban jogait. A felvezető személye ezen szempontok szerint is fontos.

ARÁNYOSSÁG:
Itt néhány jellemző sajátosságra és megítélési hibalehetőségre hívnám fel a figyelmet melyeket zárójelben sematikus ábrákkal szemléltetek.
Az 1. ábrán látható zöld vonal a valódiságot és ténylegességet hivatott mutatni, míg a pirossal jelzett körvonal az ami bennünket becsaphat. A Puli mennyiségileg is hatalmas szőrköntössel rendelkezik aminek következtében négyzetessége a laikus számára torzul. Ezért is szükséges tapintással elbírálnunk Pulink testarányait, hogy ténylegesen meggyőződhessünk kvadratikusságáról. Sokak által felállított alapvető kívánalom a Puli rövidsége mely hozzáértés hiányában elvihet bennünket rossz irányba. A rövidség használati jelentőségéről már volt szó.

A következő 2. ábrán szemléltetett Puli valóban rövid, összbenyomásában kvadratikus és a szőrzettel alkotott körvonala tökéletes. Ez azonban anatómiailag tekintve túl rövid és alacsony testalkatot takar. Erre szintén csak áttapintással jöhetünk rá. Alapvető kívánalom a testméretek felvétele hiteles mérőeszközökkel a tekintetben, hogy meggyőződjünk minderről és a jövőben korrigálhassuk a hibát. A marmagasság mérése mellet eképpen a törzshosszúság mérése is fontos hiszen a túl rövid törzs éppoly hiba mint a túl hosszú, az alacsony termet annyira nem kívánatos mint a marmagasság felső határának átlépése.

FEJ:
Jelzés szintjén tükrözze a másodlagos ivarjelleget de maradjon arányban a törzzsel. A kanoknál egyértelműen markáns, a szukáknál nemesebb, de nem lehet sem túl durva, sem túl finom. A szájszélek nem lehetnek lógóak és lazák éppúgy mint a szemhéj sem megtartva a konstitúció, szervezeti szilárdság kívánalmait. A szilárd szervezet a munkához elengedhetetlen, éppúgy mint a jellemzően igéző, értelmes tekintet, a Puli fejének használati kisugárzása.

Fogazat:
Használati kutyák esetében leszögezhetjük, hogy szabályossága még fontosabb mint az egészséges tenyésztés gyakorlatában. Fontos és szükséges, hiszen harapáshibák miatt romlik a táplálékfelvétel, romlik a kondíció. A kondícióromlásnak munkajéptelenség a következménye. A korrekt komplett fogazat azért is elengedhetetlen mert a munkában teljesítő Pulik a fajta legtökéletesebb reprezentánsai, képviselői kell, hogy legyenek. Mivel a híres vérmérséklet kibontakozásával hatalmas tenyésztési értéket képviselnek nem engedhető meg, hogy genetikai rendellenességet örökítsenek kiemelkedő képességeik mellett.
Az ollós harapást a természet nem véletlenül alkotta meg olyannak amilyen. A rágás, harapás, evés, fogás teljesítésében ez a legoptimálisabb fogzáródási forma.
Mivel Pulink történelmében harci gladiátor foglalkozás nem szerepel így a harapófogó záródás nem kívánatos csakúgy, mint az előre és hátra harapás. Az elrendeződési hibák gyengébb fogakra, így gyengébb szervezetre, elfinomodásra engednek következtetni. Itt kell megemlíteni a foghiányok problémakörét ami használat, munka közben sokszor véletlen baleset következtében jön létre. A képzésnek, Pulival való foglalkozásnak ez nem lehet célja. Éppen ezekért /és alapvetően nem a tenyésztés miatt/ fontos, hogy társunk fogazatának épségére mindenkor vigyázzunk. Ápoltság tekintetében egy fogkövekkel és kellemetlen szájszaggal küszködő Puli nem kívánatos sem kiállításon, sem a gyakorlópályán.

Szélesség:
Pulink legjellemzőbb és legjellegzetesebb testrésze a feje. Használat során is jellegzetes szempont, hiszen a kifejező tekintet sajátos megjelenési formáját adja. A Puli használatának bűvölete pont ettől olyan mély és elszánt. A standardon túli megfogalmazás szerint a 3. ábrán látható a paraméterek összehasonlítása. A vastagon húzott vonal jelöli az agykoponya szélességét, ez tapintással jól megítélhető és az optimális valahol a két szélsőérték között van. Ellenkező esetben vagy terrieres /túl keskeny/ illetve bulldogos /túl széles/ esettel találkozunk.

Fejarányok:
Fontos a 4. ábrán szereplő fejarányok kérdésköre is. A standard szerint az arcorri és az agykoponya egymáshoz viszonyított aránya közel 3,5:10. Ez azt jelenti, hogy a rajzon vastag vonallal jelölt hosszúsági méretek ideálisak a 2. eset szerint. Sem a túl hosszú orr, sem a túl nagy agykoponyai rész nem kívánatos. Így lesz a Puli feje elölnézetben kerekded, oldalnézetben ellipszis jellegű. Az elhegyesedő arcorr tipikus hiba a Pulinál, mely esetben a csukott pofa szinte eltakarja az álkapcsot. Ez a hátraharapást hozza magával. A másik problémát a kívánt 3,5/10 aránynál rövidebb arcorri rész jelenti. Sajnos erre a tendenciára is oda kell figyelni, hiszen törekvés a Puli fejének minél kerekebbé tétele. A túl rövid arcorr fogtorzulásokat, harapáshibákat is okozhat. 
Orr:
Nézzük most meg mit jelent ha gyenge az orrszélesség. Az 5. ábra szerint jól megállapítható a három lehetőség, melyből az első a legideálisabb, vagyis se túl széles, se túl keskeny. Ettől eltérés nagyon idegen külsőt kölcsönöz a Puli fejének. A kellően széles méret a fogazat megfelelő kialakulásához és rendeződéséhez is elengedhetetlen.

Stopvonal:
A stopvonal megjelenési formáit összességében a 6. ábra mutatja. Pulinál ez kifejezetten kényes kérdés. Standard szerint a szemboltívek fejlettek de nem lehet cél egy eldurvult fej kialakulása.

Túl egyenes vonal (4. eset) szintén terrieres jelleget tükröz míg a határozottan megtört (2. eset) inkább a molosszusok sajátja, a közel derékszöget bezáró vonallal pedig például bernáthegyinél találkozunk. Az arcorr és az agykoponya közötti átmenet eltűnése lapos koponyával jár együtt. Előfordul, hogy pusztán csak ez okozza az orr erőteljesebb látszatát.

Kívánatos tehát a fokozatosan és nem élesen megtörő átmenet, ideálisan az 1. eset szerint. A gyakorlatban ez a 7. ábra szerinti képet adja.

Fül:
Pulinknál gyakran halljuk a könnyűfül kifejezést kiállításokon. A 8. ábra szemléltetése szerint mind hátulról, mind elölről árulkodó jeleket vehetünk észre.
Többek között ezért is fontos a fiatalkori bírálat, mivel később a hosszú szőr miatt ez változhat, néha el is tűnhet. A fül tűzése és elhelyezkedése tehát éppúgy a Puli sajátja mint a szabályos végtagok.
Láthatóan az alsó rajz már egy kissé Pumis, terrieres, azaz nem eléggé lógó fül.
Ritkább problémát jelent de előfordul a másik véglet mikor alacsonyan tűzött, túl hosszú, nehéz fülekkel találkozunk. Puli esetében ezt hívjuk uszkár jelenségnek. Egyes esetekben maga a fül alsó pereme még az álkapocs csonton is túllóg.

NYAK:
Szintén fontos és jellegzetes testtáj mely erősítheti de meg is bonthatja a Puli kvadratikus egységét. A nyak hosszúsága és szögellése a használat során egyrészt a súlypont helyeződésénél fontos, másrészt a testforma, arányok egységéhez szükséges.

Szögellés:
Jól látható, hogy a standardban rögzített 45 fokos szög a 9. ábrán eltér. Általában kísérő jelenség a túl hosszú illetve túl rövid nyak is de a beállítás és a felvezetés is nagyban befolyásolja. Meg kell még említeni a nehézfej jelenséget mely általában lógatva hordott így a kívánt szögnél tompább képet mutat. A túl meredek nyakkal legtöbbször külföldi sporttársainknál találkozunk, ők eszerint is állítják be Pulijukat.

Nyakhosszúság:
A 10. ábrán jól kivehető, hogy a középhosszú nyak a kívánatos. A túl hosszú nyak éppúgy idegen avval, hogy megbontja a test súlypontját mint a túl rövid ami nem eléggé kifejezett.
Az első oszlop a nyaktartást és szögelést a második oszlop a hosszúságot ábrázolja. Ezek természetesen összegződhetnek is, egymás kísérő jelenségei lehetnek. Így egyszerre találkozunk hosszú-lógó, rövid-meredek nyakkal is de nem feltétlenül!

TÖRZS:

Szélessége:
A kellő szélességi méretek azért szükségesek mert alapjai egyrészt az egészségnek, másrészt a túlfinomodást hivatottak megakadályozni. A túlzott szélességi méretek viszont Pulitól idegen lazaságot kölcsönöznek. A standardban rögzített szikárság határain belül mozogva az alábbi módon győződhetünk meg az efféle méretekről:
A 11. ábra szerint a vállbúbok között mért távolság elölnézetben tájékoztat bennünket a Puli fejlettségéről. A kellően széles elölnézet feltételez jól fejlett mellkast és vállizmokat, lapockatájékot. A jól fejlett mellkas tartalma a megfelelő kapacitású tüdő és szív melyek a hosszú élettartam elengedhetetlen garanciái közé tartoznak. A jól fejlett izomzat az első végtagokon a Puli munkabírásáról tanúskodnak. A csontalap nem de az izomzat munkával befolyásolható.

A bordaívek közötti különbség jól látható a 12. ábrán, de szemléltetett a hosszú hátizom különbsége is. Az 1. esetben a szűk mellkas a hosszú hátizom gyengébb fejlettségével párosul, azaz kisebb a munkabírás mind tüdőileg, mind izomzat szempontjából. A szélesebb mellkas feltételez jó keringést, tüdőt a munkához, melyhez izomalap is rendelkezésre áll. Ez alapján tehát némileg a kondíció-tápláltság is lemérhető.

Hátulnézetben a 14. ábra szerinti ülőgumók közötti távolság szélessége nem csak a hátsó lábak mozgásának elengedhetetlen kelléke de szaporodásbiológiai jelentősége is van. Az ülőgumók közötti távolság nagysága tehát következtet medence és combizom tulajdonságokra is. Szintén a csontalap nem, de az izmoltság munkával befolyásolható. A jól izmolt hátsó végtagok pedig a Puli legendás fordulékonyságához is szükségesek. Összefüggésként megállapítható, hogy az ülőgumók közötti távolság ha nagy akkor az széles medencével párosul ami a könnyű szülés egyik záloga. A túlszéles hátsó rész viszont lazaságra utal (bulldogos), eképpen a Pulitól idegen.

Mellkas:
A juhászkutyák elsősorban tereltek és fáradhatalan mozgásukkal, kitartásukkal tűntek ki, fordulékonynak és gyorsnak kellett lenniük. Ezt hozta magával örökségül a Puli is. A Pulik nagytöbbsége ennek a kívánalomnak meg is felel de van egy a kívánatosnál könnyebb de egy annál nehezebb típus is. Szuverén dolog, hogy kinek mi tetszik, de egyik fajtában sem szeretik /kivétel talán az agár/ a könnyű, esetenként túl könnyű, finom csontozatú kutyákat. Hozzá kell tenni a túldurvákat sem.
A túlkönnyű típusnak két oka lehet:
Az egyik rendszerint a helytelen etetés, a rossz, gondatlan nevelés. A gondatlanság, kölyökkori túltáplálás, túlzott Calcium és D vitamin bevitel viszont az ellenkező irányba csap át. A másik ok a rokontenyésztés túlzott alkalmazása. Ez hozza magával csontalap és a test elfinomodását. Külön említést kell tenni a mellkasról magáról mert egy tévhit nehezíti a szemléletet.
A Puli mellkasa kellő befogadóképességű de nem lehet túl mély, túl széles és túl dongás…még akkor sem ha ez tetszik! Sokan szinte elvárják, hogy a mellkas könyök alá érjen holott a mellkas ebben a fajtában nem érhet a könyök alá, legfeljebb a könyékig. A használati kialakulás eredményeképpen és ahhoz ragaszkodva a futócsontok hosszának felül kell múlnia a mellkasmélységet.
Súlyos hiba tehát a terhelt mellkas és nézzük meg miért:
A test súlypontja túlságosan előre tolódik. Ennek következtében a lábtő laza lesz ami miatt a mancsok ellaposodnak. Végül ok-okozatként az elülső rész rogyott lesz. Az ilyen mellkas gyakorlatilag leszakítja a mar mögött a hátat ami miatt létrejön a nyereg. És generációk alatt ez átcsap öröklődő, esetleg domináns, makacs dologgá.
A Puli nem erőtípusú kutya és nem is szükséges azzá lennie, hiszen arra ott vannak egyéb hasonló méretű fajták /pl.: bulldog/ de a másodlagos ivarjelleget és egyéb tenyésztési célkitűzéseket /túlfinomodás megakadályozása/ figyelembe vételével igenis kívánatosak a robosztusabb mellkasú egyedek … a standard keretein belül!

Mar:
A martájék elbírálásának a használat szempontjából szintén fontos szerepe van. Nem lehet izomgyenge és lapos. Ez elsősorban mozgatással erősíthatő így munkakutyáknál ritka. A mar izomzata befolyásolja az elülső végtagok mozgását. Ezért fontos jól kidolgoznunk. Maga a mar legyen kellően magas és hosszú, de törés nélkül menjen át a hátba.

Marmagasság:
Fontos testméret mely mérésének pontossága elengedhetetlen az elülső végtag ismerete nélkül. A későbbi nézeteltérések elkerülésére, problémák kiküszöbölésénél fontos a marmagasság fogalmának és mérésének ismerete.
A marmagasság a talaj és a mar legmagasabb pontja közötti függőleges távolság. A függőleges vonal a lapockacsúcstól a könyököt érintve éri el a talajt amire merőlegesen érkezik. Így szabályosak az elülső végtag szögellései.
Minden más esetben a vonal nem érinti a könyökizületet. Rövid és meredek felkarnál mögötte, a lapocka meredekségénél előtte húzódva megy a talajig. Ha hibás az elülső szögellés és mégis mérés során érintjük a könyököt akkor nem a valódi marmagasságot kapjuk hanem hibás értéket.
A marmagasságot helyesen tehát úgy kell lemérnünk, hogy a lapockacsúcstól a talajig húzott, minden irányból függőleges és a vízszintes talajra merőleges hosszát mérjük le. Mellesleg ha a vonal érinti a könyökizületet akkor az elülső végtag szögellése kiváló. A marmagasság használati megítélésérő már beszéltünk, a használati irányultság egyik lényeges befolyásoló mérete a vérmérséklet mellett.

Hát:
A hosszú mart rövid, feszes hátnak kell követnie. A hosszú hát általában mindig nyergelt és laza. Ez mozgás közben is szembetűnik hiszen oldalról hullámzik, felülről pedig kígyózik. A hosszú hát elnyeli a végtagok által kifejtett energia jórészét…több energia szükséges a feladatvégrahajtáshoz és egyáltalán a mozgáshoz…azaz az erőátvitel gazdaságtalanná válik. Említést kell tenni egy kézenfekvő összefüggésről mely szerint a hosszú törzs nagy súllyal párosulva szorosan befolyásolja a csípőizület terhelését. Ráadásul a törzs nem száraz hanem laza akkor mégtovább csökken a teljesítmény is.

Ágyék:
Pulink standard szerint kvadratikus, négyzetes. Bírálatkor sokszor halljuk: -Túl hosszú Puli!
Ennek oka az esetek többségében az ágyék hosszúsága.
A 13. ábrán jól láthatjuk, hogy kellően fejlett mellkas mellett hogyan változtatja az ágyéktájék hosszúsága a Puli hosszúsági méreteit. Az izomzat alatt fekvő nemes szervek miatt általában kijelenthetjük, hogy nagyon ritka esetben gyengén izmolt, csak a kondíció végső leromlásának szakaszában. Így legtöbbször a kondíció-tápláltság megállapításánál ritkán használják tapintását. Gyakorlatban a bordaívek mögötti terület a kereszttájékig. A Puli farkát kereszttájékán hordja, így az ágyék kellő gyakorlattal jól megítélhető.

Has:
Egyrészt a tápláltságra utal, másrészt a szervezet feszességének jelzője. A kellően terjedelmes has kellő táplálékfelvételt és megfelelő takarmánybefogadó képességet feltételez.
A felhúzott has mindennek ellentéte, illetve a túl terjedelmes ha sem kívánatos.
Az 15. ábra mint a tápláltság mutatója magáért beszél, hiszen a dolgozó Puli nem engedheti meg a laza hasizmokat, viszont vannak úgynevezett önzsaroló típusok, melyek állapotáról néha szinte csak a túlságosan szűk, felhúzott hastájék tájékoztat.

Far:
A külső csípőszögletnél veszi kezdetét, majd a faroktőbe torkollik ahol a faroktűzés zárja. Az ülőgumók az ülőcsont leghátsó kidudorodásai. A far jelentőségéről Puli esetében keveset beszélünk hiszen a rázáródó farok hosszú tincsei jórészt takarják. Mégis lényeges néhány jellegzetességéről beszélnünk főleg az ok-okozat összefüggések miatt.
A farhosszúságot a külső csípőszöglet és az ülőgumókra tett függőleges vonalakat összekötő vízszintes hosszúsága adja.
A medencehosszt a külső csípőszögletet és az ülőgumót összekötő vonal hosszúsága adja.
Lényeges eltérés hiszen a kettő nem ugyanaz. A különbség azért lényeges mert a két méret, tehát a farhossz és a medencehossz egymáshoz való viszonya okozza a far lejtősségét. Minél nagyobb a különbség a medencehossz javára annál csapottabb a far. Egy túlságosan csapott faralakulás hiába párosul jó faroktartással, a uli felső vonalának hátrafelé emelkedő tónusérzését elveszíti, fajtaidegen hatást kelt. Minél lejtősebb a far annál hosszabb a medencehossz, így a külső csípőszöglet és a fartő közötti távolságis ami miatt rossz lesz a faroktűzés. Végső következtetésként levonható, hogy a hosszú és lejtős, csapott far nyújtja a lépéshosszt. Túl a farok alakulásának kedvezőtlenségén még elveszik a Puli jellegzetes aprózó, szökellő jármódja is.

VÉGTAGOK:
A következő sorokban essék szó kicsit a végtagszögellésekről, illetve annak anomáliáiról. Itt először a hátvonal egyenességére hívnám fel az olvasó figyelmét, illetve a hibás szögelések okaira utalnék pár szóval.
A 16. ábrán szembetűnik, hogy a gerincoszlop vonala eltér a vízszintestől, illetve a lapocka és a felkarcsont által bezárt szög a kívánatosnál szűkebb. A zölddel jelzett vonal szintén a helyességet hivatott ábrázolni. A Puli standardjában szerepel, hogy a helyes faroktartás miatt a far túlnőttnek, a hát hátrafelé emelkedőnek TŰNIK. Ez pontosan így van de a megfelelőségről ebben az esetben is tapintással győződhetünk meg. A beltenyésztés következtében egyes esetekben találkozhatunk rövidlábúsággal, mely lehet „arányosan” minden végtagra kiterjedő de előfordul, hogy csak az első vagy a hátsó végtagokra korlátozódik. Az ábra szerinti hátvonal okozója a felkarcsont rövidsége, ami ráadásul az elülső szögellés szűkülését is magával hordozza.

Előfordul, hogy a hátulsó végtagokon jelentkezik ez, amit a 17. ábrán szemléltetek. Itt vízszintes gerincoszlop mellett hátraállított lábállást tapasztalhatunk Pulinknál, minek következtében a combcsont mindkét végének szögellése tágult. A combcsont megnyúlása tehát egyenes hát ellenére a hátsó végtag szögelléseit módosítja olymódon, hogy mind a medencecsonttal, mind a lábszárcsontokkal bezárt szöge tágabb a kívánatosnál. Ebben az esetben is igaz, hogy ha a hátsó végtagokat függőlegesbe állítjuk helyesen akkor a hátvonal hátrafelé emelkedő lesz és az előző rajzon ábrázolt túlnőtt far-jelenség képe tárul elénk csak itt nem a felkarcsont, hanem a combcsont káros módosulása az ok.

A 18. ábra arra hivatott utalni, hogy mennyire fontos Pulink helyes, tökéletes beállítása. Az ábrán látható, hogy pusztán egy rossz beállítással mennyire elronthatjuk az összbenyomást, terrieres külsőt és tartást kölcsönözve kiállított Pulinknak. A lerajzolt egyed arányai tökéletesek de a rossz bemutatás miatt a hátsó végtag szögellései túl tágak. A helyes arányokról árulkodik a hátvonal hátrafelé lejtése is ami korrigálódik a hátsó végtagok függőlegesbe állításával. Sok Pulinál tapasztalható jelenség ez, főleg a bátrabb, rámenősebb egyedeknél. A kellő ringdresszúra kiküszöböli ezt hiszen általában akkor produkálják ezt a helytelen testtartást ha ritkán találkoznak más kutyákkal. Ekkor érdeklődésük és figyelmük az idegen fajtársakra koncentrálódik, a pórázt feszítve mennének a többiekhez, vagyis „húznak”. Ennek kiküszöbölésére és elhagyására külön meg kell tanítani kutyánkat ha a kiállítások sokszori látogatói szeretnénk lenni. Idősebb, sokat megért, kiállításokra sűrűn hordott egyedeknél, főleg szukáknál ez már meglehetősen ritka jelenség.
A munka során is súlyozott kérdés a végtagok szabályossága. Tüzetesen meg kell vizsgálni állásukat, a szögelléseket, mozgásukat. Az állás közben felfedezett hibák egy része felerősödik, más része mozgás közben eltűnik. A pontos és helyes, részletes vizsgálat azért is fontos mert a Puli végtagjait szőrtincsei eltakarják.
Szögellések tekintetében nem elhanyagolható szerepe van az elülső végtag lapockájának, felkarának is. A harmonikus mozgáshoz ugyanis mind a négy végtag összehangolt munkája szükséges. A hátulsó végtag túlszögellése azért lényeges hiba mert mozgás közben laza csánkmozgást eredményez, az ugróizület oldalirányba is mozog. Ez sem a szemnek sem a funkciónak nem tesz jót. A Pulinak aprózó de dinamikus mozgása van, és ennek a túlszögellés egyáltalán nem használ. A dinamikus mozgáshoz stabil, feszes izületek kellenek amik egyenesen mozogjanak a futócsontokkal együtt. A hosszú lábszár bizonytalan ugróizületi mozgással és egyenes, vízszintes farral a csípőizületre veszélyes testalakulás. Fokozottabb az izület terhelése, mert a hátsó láb súlypontja túlságosan hátulra helyeződik, ráadásul a csánk oldalirányú elmozdulásával ez még jobban fokozódik. Tehát a Puli végtagjainak egymással bezárt szögén túl szükséges figyelembe venni a végtagcsontok hosszát is. A lépéshossz a szögellések és a csontok hosszának függvénye. Szólnunk kell a hátsó végtag esetében egy másik lényeges problémáról a térdizület rendellenességeiről. A laza térdizület szintén a már elhangzott problémát okozza illetve mozgás közben a nem kívánt oldalirányú eltéréseket okozza. Súlyosann esetben patella ficam is előfordulhat ami nem más mint a térdkalácscsont rendellenessége.

MOZGÁS:
Mint utalásaimból kiderült a küllembírálat legizgalmasabb, használat szempontjából is a legfontosabb része. Néhány esetben az állás közben jónak ítélt tulajdonságokból a mozgás hoz felszínre hibákat.
A futás közbeni vizsgálatnak több célja is van. Lehet állóképességi célja de ez egyedi bírálatoknál minimális. Célja az is, hogy kimutassa az anatómiai hibákat. Nem utolsó sorban némi kiszűrést jelent a csípőizületi rendellenességek elleni küzdelemben. A mozgás erősíti vagy gyengíti meg az állás közben jó szögellésről, feszes felsővonalról mutatott képet. A hibák egy része ütemváltáskor, azaz gyorsból lassúba és lassúból gyorsba váltáskor kerülnek elő. Fontos a mozgás bírálata lépésben, lassú lépésben, gyors lépésben, futásban egyaránt. Lehetőleg laza pórázon is látnunk kell a mozgást. A laza hát ilyenkor esik szét és harmonikázik.
Tevemozgás mikor az azonos oldalon lévő lábak mozognak együtt a Pulinál ritka ütem. Ez csak akkor jelent problémát ha a felvezető nem ügyel erre. Hiszen az ember lépési sebessége nem egyezik a Puliéval. Valahol a Puli lépésének és futásának a váltóhatárán találkozik az emberével. Tevejárás produkálásakor pont a póráz gátolhatja, gátolja a Pulit mikor lépés és futás között váltana. A tevejárás tehát a Pulinál nem más mint ritmuszavar.
Oldalról és hátulról is szükséges belenéznünk a mozgásba. A hátvonal kívánt egyenes mozgása helyett kígyózást a hosszú törzsű egyedek produkálnak. Sok esetben gyors mozgásban tökéletes a Puli de lassú lépésben már szétesik. A lassú lépésben feszes egyedek némelyike meg futásban nem képes szabályosan mozogni.
Akciós járás a Puli gyakori hibája. Ekkor a hátulsó lábakat, a csánkot és az elülső lábtőizületet is a Puli felfelé kapkodja. Nem nyúl előre és nem tolja el magát elegendő hosszúságban a talajon. Hibás mozgásforma mert a lapos előrehaladás helyett felfelé emelgeti a lábait ami gazdaságtalan. Hozzá kell tenni, hogy az akciózás sok esetben nem más mint az, hogy a felvezető a Puli aprózó lépésstílusát helytelenül értelmezi.
Elmondható, hogy a mozgást összességében, komplex módon kell megítélni hiszen a Puli sokoldalú fajta, a legváltozatosabb körülmények között is tökéletesen kell mozognia. Mai korunkban már akadályokat kell ugrania, felvezetőjével zenére kell táncolnia, őrző-védő módon fürkésznie…sőt engedelmességében a mozgásváltásokat alkalmaznia.

Befejezésként újra leszögezhetjük mennyire fontos a küllemi bírálat részletessége, alapossága, illetve a közvetlen áttapintás és mérés a használat szempontjából.

Ez nem csak a helyezések és eredmények rangsorolását segíti elő de bennünket Pulibarátokat is tájékoztat kedvencünk anatómiájának, munkabírásának megfelelőségéről meg arról, hogy helyesen mutatjuk-e be kutyánkat amit külön meg kell tanulnunk! Természetesen nem vagyok kynológiai szakember így megfogalmazásom néha túl konyhainak tűnhet. Szándékom pusztán figyelemfelhívás és tapasztalatcsere, hogy a standardban foglaltakat minél jobban megértsük…