Régészeti leletünk, a szürke

  Körutazásunk utolsó állomásához érkeztünk, a szürke puli ritkaságának látképéhez. A táj csodálata során mindenképpen szólnunk szükséges a kilátás legerőteljesebb történelmi átitatottságáról. Olyannyira, hogy csak az igazán elszánt könyvbúvárok találnak e gyönyörű színnel kapcsolatos publikált utalást, leírást. Ősi elődeink várainak romját kell a lehető legmélyebben ásatásnak alávetnünk, hogy kellő méltósággal csodálhassuk e szín szürke megkopottságát.

A történelmi bevezető letéteményekén, bizonyíték képpen Kubinszky Ernő 1956-ból származó leírása idézhető, miszerint „A puli színe igen változó. Fehér, krém, acélkék, galambszürke, egérszínű, tűzöttfekete, hamvas-deres, kávébarna, csokoládébarna, barnavörös, esetleg fekete, sőt „zöld puli” is van, mely utóbbi barnásszürke zsemleszínhez hasonlít”. Látnivalónk ősi gyökereit igazolja, hogy a mára oly kiveszett szürke korai leírásai bőséges csemegét szolgáltatnak az idelátogatóknak. Hiszen elődeink nem véletlenül ezt a színt, pont a szürkét jellemezték ennyire részletesen, a szivárvány minden tónusához hasonlatosan, míg a többi szín egykori leírása tőszavas, jelzőktől mentes. Mert akkor még abban az időben a ma divatos színek számítottak ritkának.

Régészeti barangolásunk folytatásaként vegyünk alaposan szemügyre több ma terjedő nézetet a szürke szín tájképével kapcsolatban.

Egyesek szerint nem csak a fekete domináns térhódításának köszönhető a szürkék csaknem kihalása napjainkra, bár a fekete szín ehhez a történelmi tényhez vitathatatlanul hozzájárult. Az álláspont inkább egy másik fontos fordulópont megtörténtéhez köti a szürkecsökkenés ok-okozati összefüggését, mikor a múlt század elején a Pumi fajta kinológiai elkülönülése bekövetkezett. Kikapcsolódásként sétáljunk végig ezen az állításon. Először is igazságérzetet sejtet az a bizonyított tény, hogy a szürke Pulik temérdek leírása pont az ez előtti időkre tehető. Sőt a szürke szín elveszte szinte elvágólag ez után következett be. Pláne valóságalappal szolgál a mai kor Pumijainak öröksége, mert a fajtájában pont a szürke változatai a leggyakoribbak. A Pumi hivatalos standardja szerint a Pumi színe „A szürke különbözo árnyalatai /a születéskor általában fekete, idovel kiszürkül”. A vélemény pártján, a nézet partján állók szerint az sem a véletlen műve, hogy ha manapság a szerencse kezétől vezérelve kihasad a szürke Pulinkból az utódok törzskönyvével többnyire probléma van. Ráadásul a szürkék között gyakori jelenség az, hogy szőrzetük, szőrszerkezetük felnőtt korra nem lesz az „igazi”, inkább őspuli jelleget mutat. Régészeti leletünk csodálatának elérését az ásatási munkán túl egy történelmi szakadék is nehezíti, pont a történelem keze által.

Egy másik nézőpont szerint a Pumitól való elkülönülés mellett a szürke előfordulása nem a fekete Pulik megjelenéséhez, terjedéséhez köthető jelenség, sokkal inkább a fehér nemzetközi különválasztásához. A vélemény mellett kardoskodók szerint a fehérek különválása előtt a maszkos fakó-fehér párosításokból gyakorta születtek szürke utódok, mert akkor még a színkeresztezés nem volt engedélyhez kötve. Ezt támasztják alá azok akik a maszkos fakó szín vitájában állítják, hogy a szürke alapon maszkos fakók tulajdonképpen maszkos szürkék. Valójában bizonyított az a tézis is miszerint a fehér szín, mint a ranglétra legalsó foka alkalmas egyedül arra, hogy egy más színt hordozó Puliból színöröklés szempontjából kiderítse, kihozza a maximumot.

Láthatja a kedves olvasó, hogy történelmi ereklye mivolta ellenére a szürke Puli kilátója mennyire viharos, mennyire bizonyítatlan talajon nyugszik. Pont mint az ásatások alkalmával, mikor izgalmas munkánk során nem tudhatjuk milyen leletre bukkanunk, milyen ősi emlékek látnak napvilágot…mégis izgatottan, kíváncsiságtól fűtve szükséges dolgoznunk, hogy a mai események, élő, eleven látnivalók bizonyítást, magyarázatot kapjanak.

A történelem eseményeinek kavarodását még fokozza az a tény is, hogy a szürke panoráma öröklődése Pulinkban máig nem tisztázott, kitenyésztése napjainkban is rengeteg meglepetést tartogat….holott rokonánál a Puminál mindez teljesen egyértelmű, rögzített…mégsem ültethető át teljes egészében, egy az egyben Pulinkra vonatkoztatva.

A maszkos fakóval, „maszkos szürkével” való hasonulásának másik példája a szürke szín kialakulása, kiteljesedése az életkor előrehaladtával. Az esemény, a szürke szivárvány pont úgy kezd megjelenni, mint a maszkos fakó…miszerint a test bizonyos részein a tincsek töve kölyökkorban világosodni, szürkülni kezd. A különbség pusztán annyi, hogy amíg a maszkos fakó esetében az orr, a pofa környéke mindvégig fekete, sötét marad addig a szürkénél pont itt a legerőteljesebb a világosodás.

A szürke szín megállójának másik vitás látnivalója a szín kialakulásának, a kiszürkülés teljességének időpontja….azaz, hogy a szürke Puli milyen életkorra legyen teljesen szürge. Ez a párhuzam az öregedéssel összefüggő szürkülő, kiszürkült fekete szín korábbi látnivalójától hivatott elkülöníteni mostani megállóhelyünket. A szürke hívei, megszállottjai viszont pontosan ebben az eseményben keresik régészeti munkásságuk megoldását….szerintük éppen a kiszürkülő fekete kilátás igazolja, bizonyítja a szürke Puli létjogosultságát, előfordulását….vagyis a szürke szín igenis a Puliban, még a fekete Puliban is benne van, jelen van.

Nem lehet célja senkinek állást foglalni egyik vélemény mellett sem mindaddig amíg a szürke Puli csodálatos látványa végső, teljes igazságot nem nyer…és a sors fintora az, hogy az olvasónak a múlt régi eseményeit pont a jövő fogja megmagyarázni….amit a szürke panoráma elhivatott hívei fognak megtenni számunkra!
Addig is értékelve gyönyörködjünk a csillogó szürke tájképben, majd utazzunk tovább a végállomásra, a tiltott színek édenkertjének birodalmába.