A TILTOTT GYÜMÖLCS

  Színvilágbéli utazásunk végállomásán tulajdonképpen visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz, sőt körutazásunk bezáruló sugarának végén egészen mélyen nyugvó, ősi gyökereket feszegetünk, hogy mindazt amit kalauzolásul adtunk lényegileg értelmet nyerjen. Essék hát szó végül a tiltott színek Puli-szivárványban elfoglalt helyéről…

  A történelmi gyökérzet, melyből a tiltott gyümölcs érésekor táplálkozik a hétköznapi megítéléssel ellentétben igen változatos múltra tekint vissza. Tisztázás képpen fontos leszögezni, hogy honnan is számíthatjuk a Puli tenyésztésének kezdetét. Ez azért nélkülözhetetlen, mert az első származási lappal rendelkező Puli megjelenésekor a törzskönyv határainak megalkotói nem tettek mást, mint bibliai módon meghúzták a Paradicsom édenkertjéhez hasonlóan a Puli tenyésztésének margóit. Azt, hogy sajnos vagy szerencsére az olvasóra bízzuk, de tény a Puli-paradicsomot övező kerítésen belül maradt néhány sarj, ami más színvilágot rejtett, mint a kívánalom.

„Amikor 1910 körül az urbanizált ember felfedezte a pulit, elkezdte tetszetős formára is tenyészteni. Eleinte a rendellenességeket számolta fel.” fogalmaz Dr. Ócsag Imre a Magyar Kutyafajták című könyvben. Az első fajtaleírásokban még szerepelnek azok a színváltozatok, melyek tájképével most foglalkozunk. Ilyen a csokoládébarna, a zsemle fakó és a fekete-cser. A kezdetekkor már tiltott gyümölcsnek bélyegzett e három szín bizonyságul mégis napjainkig megmaradt.

Mindhárom szín rejtetten öröklődik és talán ennek köszönhető, hogy ma is képes egy-két ilyen egzotikus gyümölcs megérve gazdagítani zamatával a Puli színeinek ízvilágát. Éppen a törekvés, a fekete szín népszerűvé válása adta meg a sarjaknak a lehetőséget, hogy az édenkert burjánzó fáinak árnyéka által védve tovább hajtson, azaz az első nemzedékekben domináns tulajdonsága révén kialakult fekete szín a későbbiekben „dobhatott” néhány ilyen egyedet. Ezeket azonban a tenyésztők félve a kiderülés égető fényétől azon nyomban kiselejtezték. Titkolta ezidáig tehát mindenki aki egyet is harapott a tiltott gyümölcsből, vagyis nem vallotta be az Úr színe előtt, hogy nála is született ilyen kölyök. Hogy ma is napvilágot látnak csokoládé színű, zsemle fakó és fekete-cser kölykök az nem jelent mást, mint azt, hogy a meghagyott, favorizált színű egyedek génjeinek titkos rejtekhelyén, legeldugottabb zugaiban mégis maradt írmag, ami bármikor kihajthat, előjöhet.

A három gyümölcs megbecsülésének zálogát viszont újkori, modern társadalmunk fogja a Puli színeinek panorámájában a megfelelő, méltó helyre emelni. Miért? Vizsgáljuk meg ezt a látképet más megvilágításban.

Amikor, bármikor vakációnkat, megérdemelt kikapcsolódásunkat töltjük pihenés képpen különleges esemény a naplemente megtekintése, csodálata. Mert valahogy más, mint amit megszoktunk éjjel és nappal, az eltöltött nap különleges befejezése. Nincs ez másképp a Puli színeinek naplementéjében gyönyörködve sem, a különleges színek világában. A zsemle fakó, a fekete-cser, a csokoládébarna Puli egy-egy nappal tökéletes színvilágának gyönyörű befejezése. Ősi, valós, különleges.

A különleges kilátás gondolatmenetét folytatva kalandozzunk kicsit szemünkkel más fajták történelmébe. Tagadhatatlan tény, hogy a boxer és a német juhász, mint a legelterjedtebbnek kikiáltható fajták esetében is találkozunk hasonló jelenséggel. A kezdetek óta tiltják mindkét említett fajtánál a fehér szín tenyésztését. A legújabb kori, a harmadik évezredben élő ember mégis a különlegességeket, egzotikumokat keresi…kutyafajták esetében is. Az igazi ínyencek tehát megtalálják a tájkép nekik megfelelő részletét olyan hétköznapjainkban elterjedt kutyák esetében is mint a boxer, a német juhász vagy akár a Puli. Az ínyenceket nem érdekli a standard, a tenyésztési szabályzat, ők a megidézett naplemente után a legkülönlegesebb csillagot keresik és akarják a Puli színpirkadatában. Tanulságul meg kell említeni, hogy a fehér német juhász esetében ez az egzotikus gyümölcsláz már elegendő méretet öltött ahhoz, hogy lelkes önszerveződés révén ennek a színnek is helye van a kutyafajták édenkertjének skáláján.

Tovább gombolyítva a kedves olvasóval az események fonalát, kicsit nézzük meg közelebbről a tiltott színek kilátójának, mint utazásunk végállomásának ínyenc mivoltát. Az ínyencség napjainkban történelmi, ősi idők megrögzött kutatását is jelenti. Sőt egyes események, máig fennmaradt megfoghatatlan dolgok eszmei értékét ez adja. Megszállott ínyencek például külön számításokat végeztek arra, hogy Caesar halálakor utolsó leheletéből mennyi molekula kering napjaink levegőjének egységnyi térfogatában. Nekünk magyaroknak viszont nem szükséges időtlen éjszakákat ilyen elvont fejtöréssel töltenünk, hiszen honfoglaló elődeink utolsó leheletének bizonyítékaként napjainkban is élnek valósággá vált zsemle fakó, fekete-cser és csokoládé színű Pulik a fajta kertjének nagy egységynyi területén. Tehát a tiltott három szín őseink leheletének mai molekulái, melyek a Puli színvilágát gazdagítják.

Valami ilyesmit érzünk és keresünk akkor is mikor a szürke marha húsát kóstoljuk meg…Amerikanizálódásunk divatba jöttét felhasználva kicsit más tükör elé tartva a dolgot a garden party barbecause steak sem más ma már, mint a szürke marha rostélyosa. Mert nekünk magyaroknak ez a legfinomabb. Sőt a commerce sertés felsál is napjainkra újra mangalica sonkát jelent megidézve, átöltöztetve őseink szellemeit, ősi sámánjaink, táltosaink kifinomult ízvilágát. Párhuzamot vonva a nyugati kultúra betörésével mennyivel máskéép hangzik ha a zsemle fakót apricot-nak, a fekete-csert pedig black and ten-nek hívjuk nevezzük. Így már teljesen divatos, díszes és sikk. Mint ahogy divat, sikk ma már megszállot ínyencnek lenni, csak ma gourmand-oknak nevezik magukat ezek az emberek. Minden fajtának megvan a maga társadalmi rétege akik érdeklődést tanusítanak és keresik az adott fajtát. Lám a Pulinak fajtán belül is sikerült ezt elérnie, hogy az egyes változatok érdeklődési köre más és más. A tiltott színek társadalmi körét tehát a gourmandok, az igazi ínyencek alkotják.

A gombolyított idegenvezetés után tekintsük át az ismérveket, mert sajnos ma már ezek a színek annyira kihaltak, hogy a részletezés mindenképpen szükséges.
Legelső mementóként a hivatalos tenyésztés a csokoládébarnát zárta ki. Sajnos ez mára már annyira elveszett, hogy fotóval illusztrálni sem tudjuk. A kizárás oka a pigmentáció volt. Előírás szerint a Puli orra, szájszéle, szemhéja fekete, bőre palaszürke. A csokoládé Pulin ez viszont mind barna. Öröklődése hasonló a többi tiltott színéhez, rejtett, recesszív. A szín kihasadásának nyomon követését az a tény is nehezíti, mint a másik kettőét, vagyis az ilyennek született kölyköket a tenyésztők nem is törzskönyveztetik. Meg kell jegyeznünk, hogy a szabályok értelmében minden tiltott szín törzskönyvezhető, hiszen származási lappal rendelkező szülőktől látta meg a napvilágot, de nem tenyészthető, tenyésztési hivatalos jogosítványt nem kaphat. Azt is hozzá kell azonban tennünk, hogy használhatóság, vérmérséklet, jellem, taníthatóság és magatartás tekintetében semmiféle különbség, hátrány nem tapasztalható. Sőt ősi színek lévén ősi karakterrel találkozhatunk, a túltenyésztettség káros következményeinek terhelő hatása ritka. Ha szemlélődésünk közben kissé oldalra tekintünk akkor láthatunk erre ellenkező példát is a kutyák színvilágában, a labrador retriever esetében. A csokoládébarna labrador annyira ritka, hogy a tenyésztők mindent megadnának egy-egy ilyen kölyök születéséért. Pedig annak is barna a pigmentje nem fekete.

A zsemle fakó szín látképét szemlélve már teljesen más a helyzet. Ennek a színnek a pigmentje a mellékelt fénykép szerint is teljesen korrekt. Dr. Ócsag Imre 1987-ben még a maszkot a következő képpen említi: „A maszk és a fekete tűzöttség elárulja, hogy színgénje fekete pigmentet is tartalmaz és így heterozigóta feketének tekinthető”. De ugyanitt írja le azt is, hogy kiderült négy-, sőt ötféle változatú fakó szín létezik. Ráadásul a zsemle fakó szín a Puli vakító nappali színeihez passzoló módon homogén, azaz egyszínű egyöntetű. A tenyésztés fejlődése mégis a fekete maszk elterjedését, illetve a fakó szín, mint összetett tájrészlet minél sötétebb tónusát helyezte előtérbe olyannyira, hogy a zsemle fakót évtizedekig kiveszettnek, a tenyésztésből kiküszöböltnek hitték. Napjainkig. Nem így történt például az uszkár fajtánál, ahol az apricot változat ma is keresett.

A fekete-cser szín relikviaként történő fennmaradását több tényező is segítette. Az első az, hogy az ilyen kölykök legtöbbször teljesen feketén születnek. Ráadásul a kor előre haladtával a maszkos fakóktól kezdetben nem megkülönböztethetők. Ezt az illusztrált kép is jól szemlélteti. A foltozottság korai kölyök korban mindkét színnél egyforma. Anyjuktól történő elválasztásuk idejére azonban már szembetűnő, hogy a világosabb szín határozott körvonalú foltokban jelentkezik jellemző helyeken, testtájakon, mint a szemek felett, a lábvégeken és a szügyön. Öröklődés szempontjából tulajdonképpen itt két csoportról beszélhetünk, a fekete-cser és a fekete-nyeregmintás változatról. A fekete-cser megnevezés tehát nem teljesen helyes, de az elkülönítést a Puli hosszú szőre miatti összemosódás nehezíti. A tiltottság abból fakad, hogy kezdetek óta a Puli tenyésztésében célkitűzés a foltosság kizárása. A sors fintorát ismét más fajták adják meg a táj e részletében, mivel ezeknél hosszú ideje pont ez a színváltozat a kitenyésztés célja /rottweiler, dobermann/, ezeknél viszont más szín számít tiltottnak. Nem így van ez például a spániel esetében, ahol a fekete-cser változat a kitartó tenyésztés hatására terjedt el. Érdekes minden látogatógatónak visszaemlékezni a többi szín megállójának tájképére, miszerint a fekete is lehet fehér tűzött, mellfoltos, sőt a fehérnél is előfordul sárga foltosság néha.

Végezetül láthatjuk, hogy a tiltott színek Ádám és Éva óta, Caesaron keresztül a mai modern kor egzotikumot kutató gourmand emberéig jelen vannak, őseink keze nyomát bizonyítják, ráadásul a különleges ember kutyatenyésztésének tájképébe is beilleszthetők függetlenül attól, hogy hivatalosan nem elfogadottak. Nem volt ez másképp a Jack Russel terrier esetében sem, ahol a kitartás meghozta tiltott gyümölcsét…a fajtát bejegyezték. De fejezetünkben, végállomásunk utószavaként nincs másról szó, mint a Puli színvilágáról és nem egy külön fajta ismertetéséről, amely színvilághoz az említett színek igenis hozzá tartoznak.

Körutazásunk befejeződött, de nem búcsúzunk, hiszen ki tudja milyen érdekességet, új látnivalót tartogat még a csodálatos táj, a Puli gyönyörű világa és akkor természetesen újra jelentkezünk, hogy megismertessük a kedves olvasóval a Magyarok Istenének négylábú barátját…Viszlát!