A Puli tenyésztésének kezdete

A hazai kinológia újításának, korszerűsítésének időszakát élve tekintsük át a használati kutyafajták sorsát, történetét. Az áttekintést messziről kezdjük mikor az ősemberek a vadászó, halászó, gyűjtögető életmódról áttértek az állattartásra, növénytermesztésre. Ekkor az ember létérdeke volt, hogy használja a mellette lévő, segítő kutya képességeit nem kizárólag azért, hogy vagyonát, állatait megvédje, hanem, hogy irányítani, hajtani tudja őket, illetve saját felügyelete alatt tartsa. Ez azonban nem volt elegendő, hiszen a kutya képességeinek felhasználásán túl az embernek szüksége volt arra, hogy az adott tulajdonságok mindig rendelkezésre álljanak, illetve a képességek alakulását saját érdekeinek megfelelően formálni, irányítani tudja. Elkezdődött hát a tenyésztés. Így fordult át a pusztán érdekközösségen alapuló kapcsolat tudatos tevékenységbe. Az ember formálni kezdte a mellette először csak vadászó kutya jelzőképességét, vadfelhajtó képességét, amiért cserébe biztonságot, kényelmet és élelmet adott. Az emberiség fokozatos fejlődésével fejlődtek és növekedtek az elvárt, végrehajtandó feladatok. Újabb állatok háziasításával a kutyák tenyésztésének specializációja indult meg. Nemzetünk őseinek ez nem jelentette feltétlenül azt, hogy egyes eltérő feladatok teljesítéséhez más kutyafajták szükségeltetnek, hiszen a nomád állattartó tevékenység kialakulásával háziasodott, kialakult az ősmagyar ember mellett egy olyan kutyafajta ami alkalmasnak találtatott többféle speciális feladat végrehajtására. Eltérően, kizárólagosan a más nemzetek által végzett kezdeti kutyatenyésztéstől az ősi magyarság a sokasodó, egymástól lényegesen is eltérő feladatok kutya segítségével történő megoldását nem külön fajta tenyésztésében, fejlesztésében látta, hanem a már ősidők óta mellette élő, magán a saját keze nyomát viselő fajta, a Puli, mint fajtán belüli célirányos alakításában. A célok szerint válogatott tehát de megmaradt a már jól bevált fajtán belül. Evvel kezdetét vette a használat szerinti céltudatos tenyésztés. Beláthatjuk, hogy ősidők óta a Puli tenyésztése haszonállat-tenyésztés volt. Kialakult fajtán belül a juhok és külön a marhák mellé alkalmas Puli, utolsó irányzatként a valamikori rendfenntartás, karhatalom, csendőrség mellé való tekintélyesebb típus illetve az uradalmak, tehetősebbek, asszonyok, feleségek mellett feltűnt luxuseb, öleb, házi kedvenc változat. Ez az ősi szelekció, fajtán belüli kiválogatódás szelleme az, ami az utóbbi idők elhíresült, drámai szemléletét optimistán világíthatja meg. Az ember tudásával egyre jobban, bátrabban avatkozott bele a kutya tenyésztésébe. Ez eredményezte a mára kifejlődött fajtagazdagságot. Szerencsére a magyar ember ezt fajtán belül is produkálta, minek következtében létrejött és fennmaradt a Puli képességeinek sokoldalúsága, jellemgazdagsága. Az utóbbi időben végbemenő, kibontakozódott sporttenyésztés átalakította a használati Puli értékrendjét csakúgy, mint a többi fajtánál. Mivel az eltelt idő a használati Puli és a sporttenyésztett Puli kitenyésztése között nem túl nagy illetve a használati Pulit évszázadokon át tenyésztették, míg a sport Pulit néhány évtizede így meglehetősen nagy remény van arra, hogy az eredeti értékek, maga a kitenyésztés célja nem veszett el. Ezt a tényt igazolja, hogy a belső tulajdonságok lényegesen jobban öröklődnek a küllemi jegyeknél illetve a ma élő Pulik viselkedése, jelleme, parázs természete alkalmas a továbbfejlődésre, bár képzetlenül de megmaradt eredeti, ősi valójában. Hozzá kell tenni, hogy ha a divat szabta folyamatnak nem sikerül gátat vetni, akkor beláthatatlan, visszafordíthatatlan következményekkel járhat. A divat által manipulált hobbi valljuk be egyeseknek tiszavirág életű vagy akár tartós, csalóka sikereket hoz, másoknak erkölcsi és nem utolsó sorban anyagi hasznot. Ebben a Pulisok mindig kissé különböztek a többi fajta tenyésztőitől, kilógtak a sorból, hiszen összehasonlítva a slágerfajták jövedelmezőségével és a kiállítási formában tartás nehézségeivel a Puli sajnos a periférián helyezkedik el. A Puli beilleszthető ugyan a divatkutyák rendszerébe de a közhiedelemmel ellentétben nem a divatváltozásoknak kitett. Igaz egy ideje egyoldalú, küllem szerinti kiválogatás történik de még egyáltalán nem késő, hogy ez megváltozzon, cáfolatot nyerjen.

Erről tanúskodik maroknyi lelkes tenyésztő és tartó, akik nem csak gyönyörködnek Pulijukban de használják, fejlesztik annak képességeit, eredeti, belső értékeit. Vannak erre irányuló törekvések tenyésztésszervezeti szinten is, hiszen következtetésként leszögezhető, hogy a tenyésztés, ami gyakorlatában nem ellenőrzi napra készen mind a testi, mind a lelki képességeket az előbb-utóbb elveszíti azokat…