Csípőizületi Diszplázia

   A Puli, mint évszázadok óta tartott munkakutya mindig munkabírásával tűnt ki a többi pásztorkutya közül. Tenyésztése során figyelembe vették a hosszú idő alatt kialakult munkaképességen túl egészségét is. Nemesítésében törekvés volt mindig is rövidsége és végtagszögelléseinek szabályossága. A rövid testhosszúság és az ehhez viszonyítva meredek szögellés, valamint a nem túl nagy testsúly alkatilag kedvezően hatnak a csípőizület terheltségére. A fajta univerzális felhasználásának függvénye alkati megfelelősége, megfelelő vérmérséklete de egészsége is. Ellenkező esetben a Puli híres fordulékonysága, ugróképessége, mozgékonysága, ügyessége kerülne veszélybe. Nem mehetünk bátran el, tehát a csípőizület problémái mellett.

A diszplázia szó jelentése az, hogy a normálistól és egészségestől eltérő irányú alakulás. Ha ez csípőízületnél történik, akkor ott az izület alkotásában résztvevő csontok, szalagok károsodnak. Többnyire a medencecsont vápája (az a csésze alakú izületi rész, amihez kötődik a combcsont gömb alakú feje) fejlődik rosszul, nem elég mélyen. Ezért a combcsont nem jól illeszkedik a medencéhez. A betegség súlyossága szerint izületi lazaság és a teljes ficam közötti forma bármelyike előfordulhat. A laza ízületben az egymáson mozgó csontfelszínek tovább romlanak, és ez okozza, hogy a fiatal kutyákban kimutatott diszplázia a koruk előrehaladtával egyre súlyosabb tüneteket mutathat egyre elviselhetelenebb fájdalommal. A betegség megnyilvánulása során a Puli fekvésből nehezen áll fel, sokat fekszik, keveset mozog…sőt mozgás közben hamar elfárad, és gyakorta leül, hogy tehermentesítse az adott izületet. Felnőtt korban sohasem képes egészséges tempóra, néha sántít, kanoknál párzási közömbösség, ugrási nehézség vagy képtelenség tapasztalható. Súlyosabb formáinál a sántaság rögzül, és teljes mozgásképtelenség alakulhat ki, néha fájdalmat tanúsít egy-egy rossz lépésre. Ezért is fontos, hogy mindent megtegyünk egészséges csípőizületű kutyák tenyésztéséért, mert a diszpláziás kutyák egy része egész életében fájdalomban él. Ha egy Pulinak magasan tűzött a füle, váltó az orra, esetleg rossz a faroktartása még boldog lehet, de a sántító Puli élete fájdalmas és probléma a gazdának is. A tünetek kialakulása függ a kutya fajtájától, a tartásától és az egyedi érzékenységtől. Ami a magyar pásztorkutyákat illeti, elmondhatjuk, hogy a mozgékony és érzékeny lelkületű kistestű pásztorkutyáink, mint a Puli sokkal hamarabb jelzik, ha nincs rendben valami. Kevesebbet mozognak és az izületi fájdalom megjelenésekor azt nem leplezik, hanem néha bizony a valósra rájátszanak. Ha lusta a Pulink gondolnunk kell a diszpláziára is.

A csípőizület terheltségét károsan befolyásolja a jelentős rokontenyésztettségi fok is. A rokontenyésztés minden sporttenyésztésbe vett fajtára jellemző. A tudomány által bizonyított, hogy a csípőizület rendellenességeinek egyik kiváltó oka a beltenyésztési fok megnövekedett aránya. A csípőizületi diszplázia jelen van tehát szinte minden tenyésztett fajtában. Jelenlétét környezeti és genetikai tényezők egyaránt befolyásolják. A csípőizületi diszplázia sokgénes öröklődésű. Eszerint több, a diszplázia kialakulását befolyásoló gén jelenléte szükséges a betegség kialakulásához. A sokgénes öröklődés következménye a diszpláziában előforduló átmenetek sokasága. Ráadásul nem minden diszpláziát hordozó gén tör elő egy Puliban. Lehetnek gének, melyek nem aktívak de öröklődnek, és az utódokban aktiválódnak. Két jó csípőizületű kutyának is lehetnek diszpláziás kölykei. A röntgenvizsgálattal a Puli alkatát nézik, a csípőizületi elváltozásokat. Azt azonban a röntgenfelvételről és a tünetek súlyosságából sem lehet megítélni, hogy a diszpláziára vonatkozólag milyen genetikai háttérrel rendelkezik, hogy benne hány gén örökíti a betegséget. A tenyésztés terén értékesebb a mentes szülőktől származó enyhe diszplázia fokozatú egyed, mint a közepes vagy súlyos szülőktől származó mentes.

Mert a második Puli valószínűleg nem aktivizálódott, szunnyadó géneket örökölt, amik őt nem betegítették meg, de utódaiban a diszpláziával számolni kell.

Minél több egy Puli felmenői közt az egészséges csípőizületű, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kölyöknek is jó lesz a csípőizülete. A tenyésztők feladata, felelőssége, hogy a nemzeti kincsünket minél több generáción át ép csípőizülettel tenyésszék. A fentiekben leírt öröklődési mechanizmust a környezeti tényezők is befolyásolják.

Napjainkra bebizonyosodott, hogy az örökletes hajlam mellett szerepe van a táplálkozásnak is ezen kórformában. A tápláláson túl a fiatalkori terhelés és némely betegségek is kedveznek kialakulásának. Jelentős szakmai viták sokasága, táplálkozástudományi alátámasztások tömkelege bizonyítja mindezt. Tehát ma az a vélemény miszerint a csípőizületi diszplázia kizárólag örökletes terheltség megingott.

A szemléletváltás korát éljük tehát e téren is. A változás abban áll, hogy miközben a genetikai tényezőket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a helyes táplálásra is gondot kell fordítani. A genetikailag meghatározott esetek kivételével a csontozat legjobb fejlődését is biztosítani szükséges takarmányozással, optimális mozgatással és terheléssel.

Vizsgáljuk most meg, mire kell ügyelni általánosságban a tenyésztés és tartás során:
- Csak kifejlett, érett Pulival lehet tenyészteni /tenyészérettség/
- Pároztatáskor jó kondícióban legyen
- A vemhes szukának félidőtől jó minőségű takarmányt kell adni, különösen ásványi anyagok szempontjából
- A szukával csak korához, méretéhez és képességéhez illő almot neveltessünk fel. Ha minden megszületett kölyköt az anya alatt hagyunk, akkor a kölykök 3-4 hetes kortól rendszeres kiegészítő táplálásáról kell gondoskodnunk
- A szoptató szukát etetésének csak étvágya szabhat határt
- Az elválasztás után is kiemelten tápláljuk a kölyköket
- A kölyköket három hetes koruktól kéthetente féregteleníteni szükséges
- A kölyök csontfejlődésének befejeződéséig kímélni kell minden túlzásba vitt fizikai munkától, és hagyjuk pihenni, ha elfárad. Megerőltetéskor apró repedések keletkezhetnek az izületi porcokon és ez is diszpláziát okozhat.
- Három hónapos kortól a teljes kifejlődésig nagyon jó minőségű takarmányt kell adni a Pulinak mérsékelt fehérjetartalommal /25-27 %/. A magas fehérjetartalom túl gyors, turbós növekedést idéz elő, amik csontproblémát okozhatnak. A fiatal Puli egyenletes, folyamatos növekedéssel legyen megfelelő termetű.
- A fejlődésben levő fiatal állat ne hízzon el, mert a súlyfelesleg megterheli a fejlődő csípőizületet, tehát diszpláziára hajlamosít.

Az érem egyik oldala tehát a környezeti hatások általunk viszonylag könnyen, odafigyeléssel jól biztosítható része. A másik oldal, a genetikai hajlam elleni küzdelem már összetettebb feladat. A genetikai tényezők kiszűrésére hazánkban is megvannak a hivatalos szervezetek. Működésük célja, hogy a kutyatenyésztés, így a Puli tenyésztés segítségére legyenek a röntgenleletek objektív elbírálásával, az eredmények rögzítésével és nyilvántartásával és ezt a nemzetközi szervezetek által elfogadott módon tegyék, tanúsítsák.

A csípőizületi rendellenességekre végzett kemény, túl szigorú szelekció viszont felvet néhány problémát, amiről feltétlenül említést kell tenni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha egy rendellenesség felüti fejét, akkor a figyelmünket teljes egészében csak arra irányítsuk. Emellett, a csípőizületi probléma mellett számos olyan tényező van, amire a Puli tenyésztésében odafigyelni szükséges. Ha túl szigorúan válogatjuk ki a csípőizületi diszpláziát akkor eltűnni látszódnak a fajta egyéb értékei, javítandó tulajdonságai. A csak egy vonalon, egy tulajdonságban bevezetett gyors javítási szándék fordítva sülhet el. Lényeg a fokozatosság elvének érvényesítése és a kellő kiválasztási szigor megtalálása. Csak annyit szabad megkövetelni, amire a reális körülmények között építeni lehet. Fontos marad tehát a Puli csípőizületi diszplázia szűrése, de az eredmények birtokában szükséges kidolgozni egy stratégiát, hogy valamennyi kívánatos tulajdonságának megőrzése mellett minden eszközzel javuljon a fajta csípőizületi diszplázia helyzete. A nemzetközi mérce és az ennek megfelelő hazai mérce adott tehát csak megfelelő manőverezéssel hozzá kell szerveződni. Szerveződni a Puli hazai populációjának, kinológiai kultúrájának minősége szerint.

Most nézzük, meg mit tehetnek azok a tenyésztők, akik a csípőizületi diszpláziát figyelembe veszik. A tenyészállatok csípőállapotának fontossága a tenyésztő felelőssége. A röntgenvizsgálat a dolgozó és sportkutyák számára is hasznos. A diszpláziás dolgozó Puli nem bírja a terhelést, ráadásul a fáradságos munkával kiképzett Pulinkat éppen, amikor már mindent tudna, nem állíthatjuk munkába, és nem versenyezhetünk vele, mert nem bírja a csípője. A diszpláziavizsgálat célja, hogy a jó csípőizületű kutyák nyilvánosságra kerüljenek, és tenyésztésben előnyt élvezzenek a többi Pulival szemben már csak azért is, mert a terheltség fajsúlya pont a Puli legfőbb értéke, a használhatósága terén csapódik le igazán, azt alapjaiban veszélyezteti. Igényes tenyésztők nem vesznek tenyésztésbe olyan Pulit, akinek a csípőizületi helyzetéről nem tájékozódtak függetlenül attól, hogy milyen a vizsgálat eredménye. Képzés tekintetében pedig az ettől szenvedő egyedek egyszerűen használhatatlanok, mert egyrészt nem képesek olyan fokon teljesíteni mozgásproblémáik miatt, másrészt a huzamosabb, tartós képzést rövidebb-hosszabb egészségügyi, regenerálódási szünetek szakítják meg károsan befolyásolva a tanítás eredményességét, a rögzítés hatékonyságát. Az elismert és elfogadott röntgen eredményen belül az egyes besorolások is megengednek némi rugalmasságot az egyes alcsoportok között. Ennek jelentősége a fedezőkanok kiválasztásakor van. A párosítás alapszabálya, hogy mindig jót jobbal hozzunk össze. Nincs ez másképp a csípőizület tekintetében sem. Szukánkhoz tehát javító hatású párt kell keresni e tekintetben is. Például még elismert besorolású szukához mentes kant. A kanok megítélése, csípőizületi vizsgálata tehát óriási jelentőségű. Alapvető feltétel, hogy ellenőrzött szukát ellenőrizetlen kannal ne fedeztessünk. Az ellenőrzés elfogadott, akkreditált módja pedig az, hogy az állatorvos által készített röntgen leletet a származási lappal a bíráló bizottságnak elküldjük.

Végezetül elmondhatjuk, hogy a Puli tenyésztésének kulcskérdése annak az első hallásra megvalósíthatatlannak tűnő egyensúlynak a megtalálása és fenntartása, amely egyfelől a rokontenyésztés alkalmazását, a standard szerinti legtökéletesebb alkat kialakítását, másfelől az egyre javítandó csípőizületi diszplázia helyzetet jelenti és szolgálja. Egyfelől fel kell lépni a túlzott elfinomodás, illetve eldurvulás ellen, vonaltenyésztési programot kell kialakítani a jövőre nézve, másfelől kötelességünk a csípőizületi diszplázia helyzetnek megfelelő ellenintézkedéseket megtenni. Ellenintézkedések természetesen nem csak az adott állomány szűrővizsgálataiban látandók, hanem a kanok kiválasztásában és az utódellenőrzésben is. A feladat tehát komplex és bonyolult